MetalGun
Írta: Kuti Horváth Csaba (Nakamura Sheeny)
1. fejezet
Kokoro városa felett már reggel elviselhetetlen meleg van. A
vadnyugatra emlékeztető országúttól nem messze egy alig használt mellékúton
haladva egy raktárépületekkel teli ipari parkba jutunk el, amiknek épületei már
használaton kívül vannak, vagy még elvétve találni kiadó raktárépületeket.
Ugyanakkor kiváló hely a bűnbandáknak mindenféle titkos találkozások
szervezéséhez, vagy mocskos ügyleteik lebonyolításához.
Most is ez történik egy, az épületek sűrűjében elhelyezkedő
helységben. Érezni rajta, hogy már nem használja senki jó ideje, de furcsa mód
nem tűnik elhanyagoltnak sem. Az ablakok a hosszú épület jobb és bal oldalán
helyezkednek el, egy hosszú, megszakítás nélküli sorban, szűk téglalap
formájában, de hosszúságának köszönhetően nagyon is jól beszűrődnek az erős nap
fényei. Az épület olyan magas, amilyennek egy raktárépületnek lennie kell
általában. Van egy második szintje is, aminek szélét alulról körbe forogva
simán be lehet látni, ráadásul helyben is bővelkedik. A stabilitást alulról
pedig fagerendák biztosítják a szintnek. Az épületben itt-ott egy-egy nagyobb
fadoboz található, tartalmukat nem ismerni, szerszámokat meg nem találni, ezért
nem tudni mire használhatták még fénykorában. Azonban most újra élet költözik a
dohos szagú objektumba.
A hatalmas bejárati kapunál egy fiatal fiú áll. Haja kicsit
tépett stílusú, farmernadrágot visel egy fekete, rövid ujjú pólóval, amin még
egy fehér, szintén rövid ujjú ing feszül, és ezzel ki is merítettem az
öltözködését. Mélybarna szeme aggodalmat és félelmet sugároz, aktatáskáját
tartó jobb keze szüntelenül remeg, ami jelzi, hogy bizony nem önszántából
vánszorgott ide. Gyomra egy csomóban lehet. Még jobban eluralhatja testét a
pánik és az aggodalom, amikor vélhetőleg barátnője sétál vele szemben. Fekete
ruhaanyaggal bekötözött szemmel és szájjal, valamint hátrakötözött kézzel, és
bizony nem egy szex parti készülődik itt - néhányak bánatára - és biztos rájöttetek
már arra is, hogy a fiú nem azért izgul ennyire, mert netán nem állt fel neki,
mert a lány bizony nem egy elkergetni való darab. Nem jön meg a bátorsága az
öt, mögötte haladó gépágyukkal, és rakétakilövőkkel felfegyverzett autóktól
sem, melyek mozgásra kényszerítik a túszt. A lány egy egyrészes,
ezüstös-szürkés pánt nélküli mini ruhát visel, amit fontosnak tartok
megemlíteni azok számára, akiknek fontos a vizualitás. Az autók "V"
alakzatban követik. Középen, legelöl egy fekete, '67-es évjáratú Pontiac GTO
halad, vélhetőleg a társaság vezéregyénisége. 20-25 lépésnyi félelemmel és
kínszenvedéssel teli járás után ugyanezen fazon megállásra inti szigorú
hangjával a lányt. Teszi azt az után, hogy megáll a többiekkel együtt, kiszáll
a kocsiból, és úgy kiált a lányra markánsan erős hangjával. Az aktatáskás
torkából szinte ösztönösen tört elő a hang:
- Jól vagy, Miyako?
- Nem látod, hogy nem bántottuk a lányt? - kérdezi ingerülten a
fogva tartó, miközben a lány válaszul azért bólint. Nem mintha ez megnyugtatná
az aggódó férfit. - Dobd ide a pénzt és szabaduljunk meg egymástól!
- Rendben, rendben! Csak Miyakot ne bántsátok, kérlek! -
könyörög szinte már szánalmasan a túszejtőnek, de szerintem ez bocsánatos bűn
tekintve az erőviszonyokat.
- Jól van, de siess már! Nem szeretném még egyszer elmondani,
hogy add ide azt a kurva pénzt, különben a lánynak kapufa! - folytatja sürgetve
a vezér, mintha félne attól, hogy valami közbe jön.
- Ehhez én is szeretnék egy-két dolgot szólni - vág közbe egy
ismeretlen hang. Hát bejött a rabló tippje, ha csakugyan ezt gondolta.
Mindenki egyből a hang forrása felé kapja a fejét a kocsiban
ülve, leszámítva a követelőt. Ott egy élénknarancssárga Corvette Z06-os típusú
autót pillantanak meg, amin már szabad szemmel is fel lehet szerkezeti
módosításokat fedezni még innen lentről figyelve is, és itt nem csak a
fegyverre gondolok. A vélhetően 2006-os évjáratú legendás típusnak,
motorházának jobb szélére helyezve egy minigun mered előre tüzelésre készen,
valamint a bal hátsó panelnál - ez az ajtó utáni rész - egy igen tekintélyes
méretű rakétavető található, ami szintén jó akaratérvényesítő eszköz. Az egész
karosszéria élénknarancssárga festést kapott, amin oldalt és némileg a
motorháznál fekete lángminták teszik vagányabbá a megjelenést, felnijei pedig
úgy csillognak, mintha csak valami hip-hop klip forgatásáról hozták volna el.
Még a feltételezett főnök '67-es GTO-jánál is dögösebben néz ki,
pedig az sem egy rondaság, ezt az autókhoz valamit is értők nagyon jól tudják.
Sakamoto Toru az autó boldog tulajdonosa, akinek önbizalmánál
csak az igazságérzete nagyobb. Igazi optimista, aki mindig a dolgok világos
oldalát látja, és sokszor hiszi róla az ember, hogy a másik oldalról tudomást
sem akar venni. Pedig a legtöbb emberben nem ilyen felfogás alakul ki, ha
elveszti a szerelmét, ami sok olvasót meg fog lepni, de bizony egy lány volt.
Tudom, hogy nem ez a trendi, és nem felel meg a mai elvárásoknak sőt, Torunak
még csak vérfertőző kapcsolata se volt. Ő már csak ilyen régi vágású. Tiffany
már öt éve, hogy eltávozott, de néha az idő inkább csak jobban tépi a sebeket,
de lehet, hogy csak acélosabb lett lelkileg ez alatt az öt év alatt. Viszont
sose fog annyi év eltelni, hogy ne emlékezzen arra, miként vesztette el őt.
Bosszút esküdött gyilkosaira.
A sötétkék, téglalap
formájú napszemüveg mögül egy izzó, magabiztos tengerkék szemek pillantanak
lefelé az alakokra a fekete, rövid, tüskés haj alól, melyek elől is felfelé
ágaskodó tincsekkel díszítik fejét. Rendezett külsejű, sportos testalkata pedig
nyugodtan pihen a sportülésen fekete, bő nadrágba bújva, felsőtestét pedig egy
fehér póló alá rejtette. GTO-s barátunk sincs higgadtabb állapotban, szemei
szikráznak a dühtől.
- Ki a halál vagy te és mi a faszt keresel itt?! - kérdezi
"kulturáltan" a kopasz, nagy bajszot viselő úri embernek nem mondható
bőrmellényes férfi, mely, mely alól már-már gusztustalanul szőrős teste köszön
vissza.
- A nevemet csak azért árulom el, hogy mindig emlékezzetek
arra, ki intézett el titeket. - Jaj, de
kemény! - Vésd jól ezt a nevet az eszedbe: Toru.
- Toru?! Főnök, ez a Toru véletlenül nem a... ? - szól közbe
figyelmeztetőileg egyik beosztottja, mint akibe villámként csapott a felismerés,
hogy a testőrszakma krémjével karamboloztatta össze őket az élet.
- Kuss legyen! Bárkit hívhatnak Torunak. - A főnök úgynemond
műveletlenségét tükrözi, hogy lövése sem volt arról, hogy ki is áll vele
szemben az emeleten. Vagy csak most nem jut eszébe, amire nagyobb az esély.
Szerintem nemsokára beugrik neki. - Na, akkor ide figyelj, te Toru - kezdte
gúnyos hanglejtéssel a GTO talán már nem is olyan dühös tulajdonosa -, ha netán
a pénz érdekel téged is, azt ajánlom, nagyon gyorsan húzz el innen, ha egy
darabban szeretnél hazajutni. Ez itt nem az elkényeztetett szépfiúk bulija. -
Nem szép dolog máris sztereotípiákat építeni valaki olyan köré, akit a
természet, de főleg az anyja és apja szép küllemmel áldotta meg. De egy olyan
embernek, aki estin végezte el vélhetően az általános iskolát is, annak mit
számítanak az ilyen életbeli dolgok?
- Nem érdekel a pénz és nem tudom, milyen buliról beszélsz, mert
ugyan pia van nálam, csaj adott - ha csak egy is - de hol a kaja, és ami a
legfontosabb... hol a zene?! – Toru hanglejtése nyugodt is kimért, játszadozik
ellenfeleivel.
- Te most gúnyolódsz velem?! Tudod, hogy én ki vagyok? - üvölt
továbbra is felé amaz.
- Nem, és marhára hidegen hagy, hogy ki vagy. Lehet, hogy csak a
röhögő görcs kapna el, ha meg is tudnám - folytatja tovább a beszélgetést,
melyet egy kiváló hangminőséget visszaadó kihangosítón végez.
- Főnök, miért nem nyírod már ki ezt a nagypofájú hülyegyereket?
- kiabál ki egy citromsárga Gallardoból egyik csicskása, mely a GTO-tól balra
áll, ha szemből nézzük a csapatot.
- Oh, valaki nagyon buzgó. Megmondom őszintén nagyon pocsék volt
eddig az előadás. Egy "B" kategóriás akciófilmen jobban izgulnék,
mint azon, amit itt láttam.
- Ó, akkor attól biztos izgalmasabb lesz, ha kinyírom a lányt! -
fölényeskedik a vezér.
- Csináld csak, nekem vajmi keveset ártasz vele.
- Maga őrült, mit csinál?! - Az aktatáskás férfiról patakokban
kezd ömleni a víz a kijelentés hallatán. Mert nehogy már valami szerepelni
vágyó nagyszájú gyökér döntse el, hogy mi legyen az ő barátnőjével. Főleg, hogy
most sétál bele a halálba, mert ugyan ki képes egymaga öt darab fegyverrel
felszerelt kocsival elbánni?
- Hangulatot - vágja rá Sakamoto azonnal.
- Ettől milyen lesz a hangulatod, barátom?! - Szól, a dühtől vak
GTO-s férfi, aki visszafut kocsijába, és ujját a ravaszra teszi, majd tüzelni
készülne az erős minigunjával, aminek a golyói a szép és gyönyörű lányból rövid
másodpercek alatt apró cafatokra szaggatott húsdarabkákat csinálnak.
Beleborzong az ember a gondolatba is, hogy ez lehet a végzete egy még egész
élete előtt álló lánynak. Kedves olvasó, örömmel mondhatom, fellélegezhet. Nem
ez lett a végzete, mert Toru villámgyorsan beélesítette fedélzeti számítógépén
a fegyvereit, és egyetlen lövéssorozattal a múlt emlékeinek adta át a halálosan
ledöbbent főnök el nem sült fegyverét.
- Franc, nem ott akartam eltalálni, de így is jó - összegezi a
teljesítményét Toru.
- Mi az ördög vagy te?!
- Ördög... hm... Ezt még magam sem tudom igazán... - elmélkedik
el komolyan mintha ő maga is kétségbe vonná, hogy teljesen ember lenne. Lehet,
hogy igaza van? - De most már ideje megmozgatnom a vasam, mert még
berozsdásodik szegény a sok állástól. Nézzük az erőviszonyokat. Az Én
Corvettemmel szemben ti nagyon kevesek vagytok - kortyol egyet a söréből
közben, akiről bárki azt mondaná, hogy meg is árt neki ez a pár korty, és
elvesztette teljesen a józan ítélőképességét. - Ha az a két nagyokos a
Modenával és a Gallardoval elkezd lövöldözni, akkor hajlamos vagyok felhúzni
magam, és kitérve lövésük elől hazavágnám azt a helyes kis sötétkék Countach-t,
majd mindjárt a piros RX-7-essel is végeznék... Kár érte. Végül szétlőném az
egész bagázst, úgy ahogy van! - vázolja fel nem titkolt tervét szép alaposan a
testőr.
A Gallardos ezt nem tűri szó nélkül és nagyon felhúzza magát.
Toru biztos nagyon megijedt tőle.
- Majd a másvilágon, köcsög! Megmutatom, hogy nem hibázzuk el!
Egy emberként zúdítanak golyózáport az emeleti szint felé. A
golyók úgy hasítják át a fát, mintha csak levegőből lenne az egész, és minden
dobozt, oszlopot, apró darabokra zúznak szét, szegény Torunak nem sok esélye
lehet ezt túlélni. Fel se tűnt még jóformán a színen, de már véget is érne a
pályafutása? A rosszfiúk tipikus taktikáját alkalmazzák. Lőjünk szarrá, mindent,
amit csak lehet. Elég agyatlan hozzáállás ez, de mellette szól, hogy nem
egyszer vezet célra. Vagy fél perce lövöldöznek már ugyanarra a helyre, mire
befejezik. Csak füst marad ott és minden ripityára rombolva.
A főnök és bandája már kezd elégedett lenni teljesítményével,
valamint nem kicsi tűzerejével, amikor hirtelen a Corvette felmordul az
izomautók jellegzetes hangjával. Toru az épület emeleti részének bal oldalán
volt eddig, és most a jobb oldaláról ugraszt be az öt kocsi közé. A többiek
azonnal eltágulnak onnan, ahová Toru becsapódni készül. Ígéretéhez híven rögtön
harcképtelenné teszi a királykék Countacht annak, motorjának rommá lövésével.
Mit ne mondjak, nem kellett megerőltetnie magát, és szerintem a támadó maga is
többet várt tőle. Kezei gyorsan, határozottan, és nyugodtan járnak, pont
annyira fordítják el a kormányt, amennyire szükséges, semmi felesleges bravúr,
holott így is látványos, amit csinál. Most egy 180 fokos kézifékes fordulás
után tolatni kezd és sörétes puskáját használva csakhamar az RX-7-est is
kiejteti a "derbiből", ahogy az ablakból kinyújtva lead rá öt-hat
lövést. Egy kézzel mindezt. Lövés, újra tölt, megint a ravasznál az ujj.
Bámulatos, ahogy képes ezt megoldani úgy, hogy az autója felett egy pillanatra
se veszti el az uralmát. A Ferrari és a Gallardo pedig két különböző oldalról
összezárva próbál támadni rakétavetőjüket és minigunjukat is bevetve. A
rakétákat kézifékes farolásokkal kikerüli, erős duplapáncélja pedig állja a
sarat, és alig érezhető módon dobta meg eközben a kocsit egy-egy robbanás
lökete. Jó pár golyó eltalálja így is értelemszerűen, de ezek nem hagynak
nyomot vagy sérülést a Corvetten. Ez a csodálatos ezekben a mostani gépekben.
Olyanok ezek a páncélzatok, hogy a kocsi küllemét egy fikarcnyit sem csúfítja
el, hanem teljesen eredeti formájában adja vissza az autót, feltéve, ha nem
rakjuk tele némi optikai tuninggal, vagy akkora hátsó szárnnyal, hogy a
felszállási engedélyt kell kérnie indulás előtt.
Az egyoldalú harc pedig folytatódik. Váratlan mozdulattal kitér
ellenfelei elől, aminek a végeredménye, hogy a Gallardo és a Ferrari egymást
csinálja ki egy frontális ütközéssel. Toru eközben úgy tűnik, hogy elvesztette
uralmát a kocsija felett, mert csak pörög, pörög, és pörög. De ő nagyon is jól tudja,
mit csinál, mert pontosan "farkasszemet" nézve kb. 30 méteres
távolságra megáll a GTO előtt, aki eddig nem nagyon mutatta meg, hogy miért is
ő a főnök.
- Egyetlen mozdulat és gyalog mész haza. Elvesztetted a csatát.
Takarodjatok innen! - szólítja fel el a lemerevedett barmot ezúttal már egy
kommunikátoron keresztül, aminek lényege, hogy csupán a beszélgető felek
hallják egymást.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni!! Még számolunk!!! - üvölti a
vesztesek tipikus hisztériájával a megalázott bandavezér.
A fekete GTO szélsebesen veri a port maga után sietségében,
többiek pedig fejvesztve, és immáron kocsi nélkül rohannak utána, hogy várja
meg őket, közben imádkoznak az összes létező Istenhez, hogy Toru ne vegye őket
üldözőbe. Szerencséjük van, vagy Isten meghallgatta őket.
A győztes körbe néz, majd annyit mond a két rémült fiatalnak,
hogy most már előjöhetnek és pontosan arra a fadobozra néz, ami mögött Kevinék
elbújtak. Nem kis meglepetéssel veszik tudomásul, hogy megmentőjük pontosan
tudta, hova rejtőztek. A lányt már időközben eloldozta a szerelme, és a bekötött
szemet Toru felé vetett hálás pillantások váltják fel.
- Honnan tudtad, hogy itt bújtunk el? - kérdezi elképedve Kevin.
- Nem lényeges, honnan tudtam - szól vissza Toru egy kicsit
közömbösen.
- És szinte el sem találtak! - vágja rá Miyako még döbbentebben.
- Elsüllyedtem volna szégyenemben, ha ezek még csak egy kicsit
is megszorítanak - feleli undorral a hangjában.
- Mindig ilyen veszélyesen élsz? - kérdezi Kevin szinte teljesen
értelemszerűen.
- Hol volt itt a veszély? - Toru egy újabb sört vesz elő és az
ujjával megpeckelve lazán kibontja azt, majd kortyolgatás közben kérdőre néz a hüledező
férfira.
- Ehh?!
- Nos, Toru... - veszi át a szót Miyako -, mégis hogy
köszönhetnénk meg neked?
- Igazán nincs szükség köszönetre. Csak erre jártam.
- Azt mondtad Toru vagy, igaz? Várj, csak eszembe jutott már! -
csap fel Kevin örömében! Hú, de sokára tartott mire leesett neki. De nézzük el
neki, hogy eddig az izgalom leblokkolta teljesen az agyát. - Szívem, szívem!! Ő
nem más, mint Sakamoto Toru!! A legendás testőr! A narancssárga Corvette, a
lángminta, a gépfegyver... egy élő legenda!
- Ne essünk túlzásokba azért - szerénykedik Toru, aki épp most
nyelte le az utolsó korty sört, és jóízűen megtörli a száját.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettünk! - örömködik Miyako.
- Részemről a szerencse, ellenben most lassan indulnom kell. És
Kevin...
- Huh?
- Nem akarlak kioktatni, és hogy magaddal mit csinálsz, az egy
dolog. De próbálj másokat nem belekeverni. Mert annak fájdalmas következményei
lehetnek. Ne akard megtapasztalni. Vigyázzatok egymásra.
Toru egy gyönyörű, igazi gumifüstölgős, egyenletes farolással
elsuhan kocsijának farával Kevinék előtt, majd nyílegyenesen a kijárt felé
hajtott. Kevin is elindult a barátnőjével.
- Nem biztonságos tovább itt maradnunk, menjünk innen! - mondja
Kevin, pedig ezúttal már tényleg elmúlt minden veszély. Persze ezt magyarázd el
olyannak, akinek most akarták hidegre tenni a barátnőjét.
A tüskés hajú srác narancssárga vasában száguldozva pedig az
órájára pillant, ami 220-as tempónál olyan természetes, nem? "17:56 ... Akkor
még odaérek!" Nincs ideje gyönyörködni a tájban, ami valamivel
barátságosabb, ahogy haladunk a végeláthatatlan, egyenes betoncsíkon, csak úgy
suhan el minden mellette. Pedig ez a westernbe illő táj egyszerűen lenyűgöző a narancsszínű
naplementében. Jobban foglalkoztatja most viszont, hogy még ma meg tudja venni
a nemrég újonnan kiadott mangát, már fel is tűntek a könyvesbolt körvonalai.
Nincs logikája, hogy mit keres egy ilyen helyen egy könyvesbolt, de nagyon jó
forgalmat tudhat magának, elsősorban a mangák miatt. Hősünk pedig lélekszakadva
ront be az ajtón, teszi ezt az után, hogy egy hosszút fékezve megállt az épület
előtt.
- Ejj, ejj nem sokon múlt! - mondja minden rosszindulatot
nélkülöző hangon az eladó, aki egy 60-65 év körüli, igazán kedves arcú,
mosolygós férfi. - Azt hittem, már nem is jössz.
- Ez a formám. Megvan ugye, amit félretetettem?
- Igen, már keresem is elő - kezd kutakodni a pocokon az idős
férfi. - Meg is van!
- Mennyit kell fizetnem érte?
- Ez most legyen az én ajándékom. Szerény hála a boltom
megvédéséért cserébe, de remélem...
- Ugyan - szakítja félbe Toru. -, szívesen tettem, és nagyon
köszönöm az ajándékot, ez jelenleg most a legnagyobb kincs a kiadványok közül!
- És úgy képzeld, hogy a következő kötete egy-másfél héten belül
megérkezik ide - hívja fel a figyelmét, amire Toru szemei csak úgy csillognak a
boldogságtól.
- Már most várom!!! Köszönöm még egyszer, megyek, bedobok még
valamit, mielőtt megpihenek mára. Viszontlátásra! Jó pihenést!
- Meglesz... Az asszony már vár a finom vacsorával. Tényleg, nem
akarsz megint eljönni valamikor?
- Még mindig olyan finoman főz az asszony?
- Még jobban.
- Akkor mindenképpen megyek. Na, robogtam, viszlát!
Mielőtt még kiengedhette volna a fáradt gőzt, egy pékségbe tér
be, ahol csokis croissoant és gombás párnát vett. Nagyon jegyezzük meg ezt a
péksüteményt, még sokszor fogunk találkozni vele. Innen már csak 2 perc
autózásra volt a kocsma, aminek belseje - talán nem meglepő módon - szintén
vadnyugatias hangulatot idéz, ahogy belép az ember. S ha megnézzük, néhány benn
ülő ember se változott. Ugyanolyan koszos, büdös, és rongyos, mintha még mindig
egy ilyen témájú filmben lennénk. Szerencsére egy-két ilyen egyén tartózkodik
itt. Fel lehet lelni tipikusan azokat az embereket is, akiről bizony nem
tudnánk megmondani, hogy a kocsma állt itt előbb, vagy maga az ember, aki már
34-ik röviditalát issza, és már egyre nehezebben tudja megmagyarázni az általa
nagyon is magasröptűnek tartott mondatait. A háttérzaj kellemes és tűrhető,
amit az emberek beszélgetése és a zenegép együttes egyvelege okoz, egy-egy
asztalnál pedig harapni lehet füstöt, mert sokan még mindig nem tudják, hogy a
dohányzás halált okoz. Ami nem igaz, mert a szív megállása okozza, de ebbe most
ne menjünk bele. Toru szokásosan a pult előtti bárszékek valamelyikére ül fel
és a csapos már kérdezés nélkül tölti ki neki kedvenc sörét. Amint megkapja,
szó nélkül belekortyol 3-4-et, de akkorát, hogy majdnem meg is issza mindet.
- Hallom elintéztél valami idióta bandát! - kezdi a beszélgetést
a csapos.
- Nem hittem volna, hogy ennyire gyorsan eljut ide a hír.
- Ismersz engem, barátom, előttem nincs titok! - mondja büszkén
és vidáman a csapos és arca pozsgásán látszott, hogy azért zugiban ő is bedob
egy-két rövidet az italokból. Majd folytatta:
- És jobban vagy már?
- Nem egyszerű ez.
- Öt év telt el az óta, Toru, öt év! - emeli fel egy kicsit a
hangját a felszolgálót, ami nem illendő dolog tőle, de ahogy Csernus
fogalmazná: mint ember beszél hozzá. - Tudom, hogy fáj és rossz, de az élet
megy tovább. - Mekkora igazság, mi? - Találhatnál valakit.
- Nálam ez nem megy ilyen egyszerűen - válaszolja kicsit már
morcosan.
- Oké, oké, nem feszegetem a dolgot, csak neked akarok jót,
cimbi. Figyelj, kaptam most is egy fülest, tudnék neked egy újabb melót. A
személyéről nem sokat tudok, mert nem nagyon tudtam elcsípni a beszélgetésből,
amit hallottam, de annyit mindenképp tudok neked mondani, hogy a bőre alatt is
pénz van, nagyon gazdag!
- Megint valami nagyképű ficsúr?
- Nagyképű, nem nagyképű? Fizet, nem? Az a lényeg - feleli
kicsit gőgösen, és hadonászva gesztikulál mellé.
- Pénz, pénz, pénz! Az elcseszett pénz... mondjuk valahol
érthető ez a hozzáállás, elvégre abból élünk.
- Szerintem érdemes utána nézni.
- Igazad van, nem ítélkezek látatlanban.
- Hallottam még valamit.
- Hmm?
- Jön egy srác hamarosan ide a városba. Több mesterlövész
versenyt nyert már, olyan, mint a villám. Olyan, hogy hibázni, nem is létezik
nála. Nagy nőcsábász hírében áll.
- Kíváncsi leszek. Fáradt vagyok, szerintem a mai napomat
befejeztem. Számítok az információidra továbbra is.
- Hát nálam hamarabb senki nem szerez tudomást semmiről. Hozzám
bármikor jöhetsz. Ég veled, pajti!
Majd kilép az ajtón, beszáll a kocsijába, de el se indulna, egy
ócska '59-es Ford Pickup és egy szintén öreg, felismerhetetlen pickup néz vele
szembe. Nem, nem az előbbi banda habzó szájú, bosszúvágytól vezérelt tagjai,
ezek valami szakadt útonállók.
- Ide a kocsival és a lóvéddal és akkor nem fog bajod esni -
kezdi a Ford sofőrje. Hiába egy napra egy balhé nem balhé.
- Meg vagyok lepve!
- Csak add ide, amit mondtam és akkor mára nem ér több
meglepetés!
- Én egyszerűen azon vagyok meglepve, hogy van bátorságotok
kikezdeni velem.
- Nagy az arcod, kölök... de talán ez jobb belátásra bír! - sziszegi
az egyik.
Azzal meghúzza a ravaszt és egy sorozatot zúdít Toru felé. Ám
legnagyobb döbbenetére egyetlen egy lövés sem talált. Toru észrevehetetlen
gyors manőverrel kitért előlük és hirtelen a két szerencsétlen érzi Toru
hangját a hátukon, ugyanis egy hoppra mögöttük terem.
- Gyakorolnotok kell ezt még. A fellépés az már hatásos. - Majd
visszafordul kocsijával. - Melózzatok ezen még egy kicsit. Úgyhogy tűnjetek el,
mielőtt még nem rágattok be jobban. Mindkét sofőr nyel egyet és távozna, ám
Toru még odaszól.
- Hééé... itt van pár rongy... egyetek valamit.
- K-k- köszönjük uram...
Látjátok? Rablás nélkül is lehet pénzt keresni. Persze próbáld
ezt egy politikusnak megmagyarázni. Végre elérkezett a pillanat, amire Toru oly
régóta várt. Hazaért. A lakás amolyan családi ház, annyi csak, hogy kisebb
kiadásban, mint ahogy azok többnyire kinézni szoktak. Belépve pedig teljesen
átlagosnak lehet mondani, ami a berendezést, és bútorzatot illeti. Nem az a
tipikus agglegény-lakás, mindenhol rend van és látszik, hogy gyakran van takarítva.
Némi egyediségként különböző manga- és animeposzterek vannak. Leül az ágyára és
az éjjeli szekrény tetejéről egy képet vesz le, amin egy enyhén hullámos hajú,
fekete hajú lány van. Aki még ebből nem jött volna rá, ez volt Toru valamikori
szerelme, Tiffany. Sakamoto szemei majdnem könnybe lábadnak a láttán.
"Nagyon hiányzol. Bocsáss meg, hogy nem tudtalak megvédeni. Csak akkor
nyugszik meg a lelkiismeretem, ha megbosszulom őket. Nem nyugszom, amíg
bármelyikük és életben van!!!"
Ebből lehet következtetni, hogy meggyilkolták.
Eközben a városhatárban egy citromsárga Toyota Supra tűnik fel,
motorháztetejének jobb oldalán egy méretes golyószóró fegyverrel és két oldalán
pedig rakétakilövőkkel. A férfinak, aki vezeti, szőke, nyakig érő, egyenes haja
és kék, pofátlanul ártatlan, nagy szemei vannak. Kedvenc viselete egy kigombolt
fehér ing, és farmernadrág. Nem volt még olyan lány, aki ne zúgott volna bele
egy perc alatt. A szőke herceg sárga Suprán tipikusan az az ember, akinek a
"Hiszel a szerelemben első látásra, vagy elsétáljak előtted még
egyszer?" a mottója. Ahogy átment a határon megáll, mintha csak szemügyre
akarna venni valamit. "Huhh... ez jó hosszú egy út volt. Azt hittem, már
sosem érkezek meg. Vigyázzatok, emberek! Megjött a császár!!!!"
Majd eme monológ lefuttatása után beletapos a gázba, és belevág
az ismeretlenbe.
