MetalGun - 2. fejezet

MetalGun
by: Sheeny
2. rész - Különös találkozások

Reggel nyolc óra három perc, de Toru szobahőmérőjének a higanyszála már 35 foknál jár. A nap sugarai erősen besütnek a szunyáló férfi ablakán, mely mellett ágya helyezkedik el. Az igazi japán babonások biztos elképednének, amikor meglátnák, hogy az ágy északi fekvésű. De valamit segítene a dolgon, ha egy pókot látna meg.* Lassan fel is ébred teljesen dehidratált állapotban, ami ilyen hőségben meg is érthető. Nehezen felül, majd rögtön hátul kezdi el tapogatni a fejét, mintha valami nagyon hasogatna ott. Biztos hasogat is, mert ne feledjük, hogy ki van száradva, mint a szahara, és lehet, hogy nem valami kellemes álom kísérte végig éjszakáját. Ráadásul ne feledjük, hogy északi fekvésű ágya van, amit már tényleg csak hatásvadász szándékkal említek meg.

Egy kicsit még ül az ágyon kábán, aztán álmos tekintetével elindul a konyha felé, hogy kávét főzzön le magának. Egyetlen rövid nadrág van rajta, így jól meglátszik erős lábizomzata, a felső teste szintén nem elhanyagolható, amit most már nem takar semmi.

Reggeli tevékenysége közben megszólal a csengő a bejárati ajtó felől. Toru szórakozottságában semmit nem kap fel magára, úgy indul az ajtóhoz. Az ajtó kinyitása után Miyakot pillantja meg. Azt a Miyakot, akit nemrég mentett meg a zsarolóktól. Kicsit zavarba hozza Toru látványa. Sok időt nem hagy neki azonban, hogy Miyako igazán szemügyre vegye őt, hiszen Toru gyorsan betessékeli őt, leülteti a szobájában elhelyezett két fotelből a kijárathoz közelebb esőre, ő maga meg felkap gyorsan valami ruhát, mert azért így nem illik azért vendéget fogadni még akkor sem, ha olyan jól nézünk ki, hogy más országokban ez már lehet, hogy illegálisnak minősülne. Megkínálja kávéval, ha már pont lefőzte, vendége készséggel el is fogadja azt. Folyamatos feszengő mozdulatain, és nyugtalan kéztördelésén látszik, hogy nagyon nyugtalan és már nagyon el akarja mondani, amiért jött, csak még nem tudja, hogy edja elő a dolgot. Illedelmesen megvárja, amíg Toru befejezi a sürgés-forgást háza tája körül. Ő illedelmes japán módjára bocsánatot kér ezért, hogy ilyen dolgok miatt várnia kellett. Biztos érdekesnek találjátok, hogy Toru nem lepődik meg Miyako látogatásán. A fiatal férfi már hozzászokott ahhoz, hogy hébe-hóba betalálják váratlanul valamilyen megbízással. A vendég egy képet néz meg, ami Tiffanyt ábrázolja egy mellkép formájában. Okos, nagy kiváncsi szemei úgy ragyognak rajta, mintha mindjárt életre kelne, hullámos haja pedig gyönyörűen omlik a vállára. Mosolya pedig bármely emósból élni akarást sajtolna ki, még a haját is eltűrné a másik szeme elől, csak hogy teljes figyelmét erre a lányra tudja fordítani.

Megpillantja ezt a vengéglátó is, és hirtelen ösztöntől vezérelve rögtön képpel lefelé helyezi a tárgyat. Ebből Miyakonak leesik, hogy talán jobb, ha nem feszegeti nagyon a témát a lánnyal kapcsolatban.
- Hogyhogy nem Kevinnel jöttél? - kezdi meg Toru a beszélgetést őszinte meglepettséggel, mert neki teljesen természetes, hogy a párok szinte mindenhova együtt járnak.
- Hát neki most dolga van. Nagyon elfoglalt az utóbbi időkben, és most is ő küldött, hogy beszéljek veled - válaszol a lány, aki még mindig nem tudott feloldódni, ezért zavarban van még kicsit - Segítséget szeretnék kérni tőled. Nagyon lenyűgözött, ahogy elbántál egyedül azokkal - idézi fel a tegnapi napot.
- Mégis miről lenne szó? - tér rá a lényegre figyelmen kívül hagyva az elismerő szavakat, szemeit pedig gyanakvóan összeszűkülnek.
- Úgy hallottam, hogy még mindig el szoktál vállalni testőrmunkákat. Kevin apjáról lenne szó. Dannynek hívják, nemrég futott be az üzleti életben és hogy is mondjam... Finoman szólva nem mindenki örül a sikernek és most nem érezzük magunkat biztonságban - meséli el rövid történetét.
Torunak eszébe jutnak a csapos szavai, és meggyőződése, hogy biztos róluk van szó ezek szerint. Nem szívesen vállal már munkákat, de látja, hogy nagyon szorong ez az ártatlan tündér, továbbá, hogy nagyon szüksége lenne a segítségre. No, meg nem jönne rosszul az a kis pénz se, amit ezért kapna, lássuk be. Hosszas töprengés, és mérlegelés után, újra megszólal.
- Mikorra kéne mennem?
- Szóval vállalod? - a lány szemeibe könnyek szaladnak az örömtől.
- Nem lett volna szívem nemet mondani - vallja be őszintén következtetését szánakozóan nézve Miyakora.
- Jó, délután három órakor várunk téged, itt a címünk.
- Jó, pontos leszek.
- Még egyszer hálás köszönetem. Danny biztos nem lesz hálátlan.
- Nem számít, nem ezért csinálom - utal itt a pénzre.
- Oh? - Kicsit zavarba jön a rászorult. - Ööö... Hehe... Akkor megyek, később találkozunk, szia!
Toru kikéséri Kevin barátnőjét, majd az órájára néz és egy pillanatig hezitál, hogy mit is csináljon most. Kinéz az ablakon és látja, hogy kint forróság van, de itt bent a lakásban még annál is elviselhetetlenebb a hőség, ezért jobbnak látja, ha kimozdul egy kicsit. Végülis olyan mindegy, hol fog grillinyencsséggé sülni.

***

Toru törzshely előtt a korábban feltűnt sárga Toyota Supra áll meg. Oldalán egy piros, sárkányformájú festés fedezhető fel. Az autó úgy néz ki, mintha a Halálos Iramban egyik részéből gurult volna elő. Fehéren villogó kerekein büszkén ékeskedik a feketével írt "5zigen" felirat. Hiába, a fegyverek mellett még most is menő a tuningolás optikailag és teljesítményileg egyaránt. Nyílik az autó, és kiszáll belőle a playboy. A nap fényében vakítóan csillan meg keresztje, amit a nyakában már gyerekkora óta. Népszerűsége messzire elér, mert ennek a modern kornak egyik sportjának a sztárjáról van szó. Autós mesterlövészetet űz, aminek már 9-szer elhódította a világbajnoki címét. Ez a teljesítmény azonban cseppet sem meglepő, ha azt nézzük, hogy a nagyapja már hét éves kora óta tanította a mesterlövészet minden csínjára és bínjára, amit a Shinizaki Kazuo névre hallgató ifjonc kiváló képességeinek köszönhetően tökéletesen elsajátította sőt, képes volt nagyszülője fejére nőni.
Kihasználva népszerűgét pedig testőrséggel is foglalkozik, nem meglepő módon hölgyeket biztosítását vállalja. Na, akkor aztán mindent megvéd, csak a szüzességüket nem. Már ha az egyik-másik. Mikor belép, a vendégek óvatosan összesúgnak, legtöbbjük nem is mer odamenni hozzá, aminek az érkező kivételesen örül, hiszen fontosabb dologért jött most ide, mint bájcsevegni rajongókkal, meg autogramot osztani nekik. A csapos azonnal odarohan, amikor meglátja, hogy őszökesége a pultnál támaszkodik.
- Isten hozta, Mr. Shinizaki! Mivel tudnék szolgálni?
- Adjon valami hideget, jóember, meg lehet veszni ebben a melegben! Egy jófajta hideg sör megteszi! - adja le a rendelését a szőke hajú, aki már nagyon ki van tikkadva. Nem csinál belőle problémát, hogy alkoholt iszik annak ellenére, hogy vezetni fogja még azt a Toyotát, mely odakinnt vár rá.
- Azonnal hozom, azonnal! - A csapos meg látván, hogy maga a bajnok jött ide, nem is gondol ilyen dolgokra.
- Csak nyugi, annyira azért nem kell miattam kapkodni - nyugtatja le a kiszolgálót, de addigra már ott terem előtte a hideg habzó kincs, amit egy húzással gurít le szahara szárazságú torkán.
- Hú, nem hízelgésként, de eddig ez a legfinomabb sör, amit itt ittam - ismeri el őszintén, még a száját is megnyalja.
- Nagyon köszönöm, magam főztem! - húzza ki magát büszkén.
- Ön mesterséget tévesztett szerintem - viccelődik a szőke férfi arra utalva, hogy a bajszos úriembernek nem a pultban, hanem egy sörfőzdében lenne a helye, de a férfi komolyan veszi.
- Nem olyan könnyű ám ez. Nem tudnám nagyba' csinálni. Munkát meg nehezen találni ebben a szakmában. - Feleli a csapos, aki komolyan vette a mondatot.
- Kár önért pedig - veszi komolyra a vendég is. - Kérhetnék még egyet?
- Parancsoljon! - Látszik rajta, hogy nagyon büszke arra, hogy egy ilyen elismert sztárnak ilyen jól esik az ő söre, amit otthoni kis főzdéjében kotyvaszt.
A férfi ezt is legalább olyan gyorsasággal issza meg, mint az előzőt.
- Hát nagyon köszönöm! Ide még vissza fogok térni. Egész felfrissültem. - Ránéz közben az órájára. - Hm, még van egy kis dolgom, áldja meg önt az ég!
- Várjon, uram! Kérhetnék egy autogramot? - kérdezi félszegen, mert hát "El kell dicsérni az asszonynak, hogy itt volt a világ leghíresebb mesterlövésze, és az én sörömet itta! Úgy ám, ha mondom!"
- Nagyon szívesen adok - mosolyodik el jóvágású férfi.
A férfi a működési engedélyét nyújtja oda, hogy azt írja alá. Mert azért mekkora üzlet úgy reklámozni a kocsmát, hogy "Látjátok? Shinizaki Kazuo és ide jár piálni!" Még egyszer elköszönnek egymástól, a férfi pedig kimegy az ajtón és elmegy a Suprájával.
A csapos visszaakasztja a működési engedélyét, aminek az alján nagyon jól el lehet olvasni az aláíró nevét: Shinizaki Kazuo. A kilencszeres világbajnok aláírása egy kokoroi kocsma falán.

Toru eközben pedig szélsebesen siet Dannyhez. Pár perc múlva 3 óra, de még csak féluton járhat. Első alkalommal rögtön elkésni nem egy szerencsés dolog.
- Tudtam, hogy nem kellett volna ennyire belemerülnöm az olvasásba! De ami jó, az jó!
Sakamoto az anyósülésen heverő könyvre utal, ami borítóval felfelé van rátéve, így jól le lehet olvasni a címet: "Szintetikus szimfónia" Legelől egy terepmintás ballonkabátot viselő úriemberrel, akinek az arcát nem lehet teljesen kivenni, mögötte pedig gigantikus házak magasodnak a végtelenbe, amelyek körül szemmel láthatóan terjeng a szmog. Toru már hatszor kiolvasta ezt a könyvet, de hetedszerre nekiugorva is ugyanúgy beleéli magát, Dominic Saltzman kalandjaiba, mint amikor először találkozott vele. Mondjuk harci képességeik között lehet valami párhuzam, mert mind a ketten jól bánnak a fegyverrel. Most az autójával kell jól bánnia.

Nehezíti a dolgát, hogy Kokoronak még mindig a nagyváros részében van, ezért egy-két autó megnehezíti a közlekedésben. Hiába a négysávos út, szinte mindegyik sávot elfoglalja a sok civil közlekedő. Toru Need for Speed-et meghazudtolva cikázik el közöttük. Jön egy kereszteződés, ahol balra akar fordulni, amikor hirtelen kiszalad elé egy kamion, de gyors helyzetfelismerőképességének köszönhetően egy elegáns mozdulattal átcsúszik a kamion utánfutója alatt, majd teljes gázzal tovább gyorsít, egyenesbe hozva ezzel V8-asát.

Az út lassan két sávosra vált és a házak is egyre ritkábbak. Inkább amolyan igényes családi házakkal találkozik már az ember. Végül egy földút következik. Szerencsére a Corvette számára is kiválóan járható az út, amelyet mindkét oldalt virágok és fák szegeznek, az egyik fa tövében egy nyúlcsalád pihen és hűsöl a nagy melegben. Némileg megijeszti őket egy 200 km/órával elsuhanó Corvette. A távolban feltnűnik egy villaszerű építmény, mely Danny tulajdonát jelképezi. Toru annyira siet, hogy egy centivel a kapu előtt áll csak meg. Brembo fék, jófajta. Toru kocsija elég egyedi és ismert is széles körben ahhoz, hogy be lehessen azonosítani, ezért Danny bátran le mer menni, hogy ő maga fogadja személyesen a rohanó őrültet. Egy férfi kíséretében jön, akit azért hozott, hogy Toru kocsiját elvigye leparkolni. Ezt egy kicsit aggódva nézi a Chevy birtokosa, de látva, hogy finoman bánnak saját maga által szerelt és karban tartott járművét, és egyben fegyverét, már el is illant az aggodalom arcáról. Danny felé fordul, és szemüvegét és egyik ujjával a lencse alját, másik ujjával a tetejét megfogva igazít egyet rajta. Ez egy berögzült szokása lett, mindig ezt csinálja, ha készül valamire, legyen az harc, vagy csak egy üdvözlés, ahogy most is ez történik egy férfias kézfogás keretében. Sakamoto Corvettje eltűnik, és a villa mögötti parkolóba vezetik. Danny még egyszer nyugalomra inti a Torut, hogy vigyázni szokott a férfi az autókra, így nem fog kárt okozni benne.

Miközben sétálnak, Danny elmagyarázza a problémáját, és hogy mennyire nyugtalan lett az élete, ami miatt nem tud felhőtlenül örülni üzleti sikereinek. Bemennek a villába, és már csak a formalitás kedvéért bemutatja újra Kevint és Miyakot is. Büszkén dicsekszik el a hírrel, hogy hamarosan eljegyzik egymást. A középkorának végén járó férfi igazán megnyerő külsejű ember, olyan 50 év körüli, de meglehetősen fiatalos küllemű, enyhén lebarnult férfi. Kevinről nem mondanák meg elsőre, hogy a fia lenne, aki hófehér bőrű, de hát ez már csak ilyen. A felesége is ilyen volt, de tőle elváltak még 10 éve és azóta sem tartják a kapcsolatot. Egy öltönyt visel, ami a 20-as évek gengsztereit idézi, piros nyakkendővel megkínálva a témát, amiből le lehet szűrni, hogy szereti a régebbi stílusú dolgokat, amit nem fél modern dolgokkal is ötvözni, teszi azt ízlésesen. Ezt jól tükrözi a lakás berendezésére, ahol a klasszikus, 30-as évekbeli stílus találkozik a 21. századi vívmányokkal. LCD Tv a konyhában, szobákban, kamerák, minden, ami kell a mókához. Ennek ellehogy teljes legyen a hangulat. Öltönyén kívül viszont semmi kihívó nem jellemzi, nem dicsekvős típus. Ő azon kevés gazdag embereknek egyike, aki a legtöbbször csak csendben teszi a dolgát.
- Hát... ez itt a Barron-birodalom. - mosolyodik el Danny karját előre nyújtva.
- Igazán lenyűgöző, magának van stílusa a legtöbb gazdaggal ellentétben. Igazán ízléses - mondja őszintén és elismerően, Toru.
A beszélgetést hirtelen egy másik vendég szakítja meg. A kapuban Kevin fogadja Kazuot. Azazhogy mégsem, mert Kevin nem örül túlzottan a látogatónak, és bizony ha ezt a személyt Shinizaki Kazuonak hívják, hát joggal lehet féltékeny az ember.
- Hallom, hogy itt lehet az állásra jelent... - kezdené a mondandóját Kazuo, ám Kevin úriemberhez nem méltó módon nem várja meg a befejezést. El akarja kerülni a négy keréken érkező bajt.
- Sajnálom, de az állást már betöltötték! Nem fogadunk fel több jelentkezőt - vág vissza hidegen Kevin.
- Azt majd eldönti, aki felkínálta a lehetőséget! - böki vissza egy kicsit mérgesebben Kazuo.
- Hadd jöjjön csak, Kevin! - avatkozik közbe Danny. - Kettő azért mégiscsak jobb, mint az egy.
Kevin nem örül a dolognak, de nem ellenkezik apja szavával szemben. Mérges sziszegéssel végül beengedi a szőke herceget a sárga Toyotájával. Bár Kazuo már megismerte Kevint, Danny azért státuszához méltóan a formalitásokhoz nyúl, és bemutatja Danny egymásnak őket, majd az ő párját, Miyakot is, akinek kezet csókol az új tag. A lány teljesen ki lett ütve ettől, Kevin vérnyomásának értéke pedig szerintem egy Veyron sebességét is meghaladja. Kazuo pedig mi máson töprenge, mint azon, hogy még éjfél előtt ki kéne kezdeni Miyakoval. Visszatérnek az ebédlőbe, és miközben a különböző fogásokat szervírozzák, a társaság beszédbe elegyedik.
- Úgy hallom részt veszel a közelgő mesterlövész versenyen. - Szólal meg Danny Kazuo felé.
- Naná, hogy részt veszek! Újabb címvédésre készülök! - válaszol Dannynek, közben fél szemmel Miyakot nézegeti. Igazából ő már gondolatban fehérneműig levetkőztette a lányt, és bizony ezen ruhadarabokat se hagyja rajta sokáig.
- Hányadszorra is véded már meg a címed? - rántja vissza a valóságba Danny újabb kérdése.
- Öööhmm... 10-edszerre körülbelül - feleli most már bizonytalanabbul, mert már lassan maga se tudja, hányszor nyerte meg a nagy világeseményt.
- Azt hiszem, erre már nem lehet mit mondani. Valamit nem akarsz te is mondani, Toru? - próbálja bevonni őt is a beszélgetésbe.
- Ó, én evés közben csak az étel ízét szoktam élvezni. Már nagyon éhes voltam - feleli udvariasan Toru jelezve, hogy ő most nemigen kíván ebbe beleszólni.
- Semmi baj, egyél amit látsz, ne szégyenlősködj! - folytatja Danny mosolyogva.

A lakomát befejezve Danny körbe vezeti a két fiút az épületben, hogy kellőképpen kiismerjék magukat, végül magukra hagyja a fiúkat, mivel nincs kérdésük. Kazuonak azonnal kap a lehetőségen, és a medence felé veszi az irányt, Toru pedig követi őt. Furcsa véletlen, hogy két napozóágy van kint, mintha az csak rájuk várna. Kettejüket három-három nagyon csinos kiszolgálólány veszi azonnal körül, hiszen a ház tulajdonosa meghagyta mindenkinek, hogy a lehető legjobb kiszolgálásban részesítsék őket. Kazuo egy hideg sört kezd kortyolgatni, és élvezi a lányok társaságát.
- Ez aztán a lazítás hallod - jegyzi meg élvezkedve Kazuo.
- Hé, Kazuo. Nem akarok beleszólni, de azért nem feltétlenül nyaralni jöttünk ide - jelzi neki, hogy nem tetszik neki ez a hozzáállás.
- Ne pánikolj, haver! Kilóméterekről eltalálom neked a légyszart is, semmi baj nem lehet.
Toru válaszul egy kicsit megvonja a vállát, majd az ég felé emeli a tekintetét.
- Itt meg tudnád kicsit masszírozni a vállam? - mutat az egyik lányra. - Kicsit jobban megerőltettem a verseny óta és hát...
Toru ezt meghallva úgy érzi, hogy jobb ha nyitva tartja szemét. Nem bízik Shinizakiban.
Mikor rájuk esteledik, csak a két férfi tartózkodik a lakásban. Órák óta semmi nem történik azonban, úgyhogy Toru figyelme is már kezdene lankadni, amikor egy 360 Modena zajára lesz figyelmes. Amikor közelebb érkezik, felismeri benne korábbi kis "barátját", a Viharcsapás bandából. A férfi szemvillanás alatt bejut, Toru pedig akcióba lendül. Mivel Kazuo nincs a közelbe, ezért egyedül. Toru néhány fa erős, vastag ágára ugrik a medencés részről, majd a földre ugrik és futásnak ered, egyenesen a sötét ruházatot viselő férfi után, akit néhány méternyi futás után golyótalálat ér a lábán, és egy fájdalmas felüvöltéssel elesik. A lövés gazdája Kazuo volt, aki az egyik ablakból kémlelte a terepet. A lövés után elindul lefelé. Toru pedig arra a következtetésre jut, hogy felesleges volt a képességeit kétsébe vonni. A férfi próbálna felállni, de amikor megemeli a fejét, az Toru puskájával néz farkasszemet.
- Marha jó okot kell mondanod, ha most azt szeretnéd, hogy ne nyírjalak ki - kezdi Toru hűvösen!
- Nem fogsz semmit kiszedni belőlem!
- Azt majd meglátjuk - mondja, majd a testőr a szerencsétlen férfit maga után vonszolva vezeti ki a bejárat elé, ahol a támadó Ferrarija áll. - Miért jöttél be ide?
- Szóval miért jöttél?
- Nem árulom el!
Toru válaszul kilövi a Modena bal első lámpáját.
- MIT CSINÁLSZ, BASZDMEG?! - rökönyödött meg a bandita
Toru Nem válaszol. Kilövi a másikat is.
- Oké, oké! Mindent elmondok!
Mintha meg se hallaná. Szétlövi a szélvédőjét.
- Hagyd már abba! Beszélek! A kurva életbe! Bassza meg, bassza meg!!

Ebben a pillanaba Kazuo is megkérkezik, Torun pedig hirtelen valami furcsa érzés kezd uralkodni. A bandita felé fordul és egy széles, démoni vigyort ejt felé. Lassan odalépked hozzá, és a szájába nyomja a fegyvert. Nem sok jót sejt a támadóból áldozattá vált férfinak. Sűrű légzéséből és nagyra nyílt szemeiből látszik, hogy rettenetesen fél.
- Előbb kellett volna beszélned...
A férfi próbál beszélni, de csak értelmetlen szavak és nyögések hagyják el a száját. Minden bizonnyal megbánta már, hogy nem beszélt először, és az fog következni, hogy az agyát több méteres körzetben lehet csak felfedezni majd. Toru újra tölti a puskát, Kazuo pedig megkövülten nézi, hogy mire készül Sakamoto.
- Toru, mit csinálsz? Baszd meg! Toru!
Lövés helyett azonban Toru állon rúgja a férfit, majd újra odamegy hozzá és ráfogja a fegyvert. A férfiből csak úgy folynak a szavak, még levegőt se vesz közben, és nagyon hadar ijedtében.
- Valaki felhívott minket, és megbízott minket, hogy iktassuk ki Mr. Barront.
- Ki volt az?
- Nem tudom! - ordítja rémülten. A vallató testőrt ez hidegen hagyja, és közelebb nyomja a fejéhez a puskát.
- TÉNYLEG NEM TUDOM, BASSZA MEG! ESKÜSZÖM, HOGY NEM TUDOM!
Sakamoto arcán változatlanok az érzelmek, elsüti fegyverét. Amivel a kocsijában tesz újabb kárt, ugyanis nem a férfira célzott. Őt leüti, és az eszméletlenül fekszik tovább a földön.
- Bazd meg tesó, egy pillanatra tényleg elhittem, hogy meg akarod ölni.
- Megfordult a fejemben...
- Mindegy kutassuk át, mi van nála.
Nem sok érdekes dolgot találnak. Egy táskát találnak, amiben egy  hangtompítós pisztoly van. "Szemét"  - gondolja Toru és minden bizonnyal Kazuo is. Ezen kívül az autó kulcsait, meg egy mobiltelefont találnak nála. Remélik, hogy megtalálják benne a megbízó számát, de fel voltak készülve arra, ami nyilvánvaló volt, hogy a számát nem jelzi ki. Azonban van egy "Főnök" bejegyzés. Ebből is látszik, hogy nem az eszéről híres a behatoló. Egyre jobban felvetődik Toruban a kérdés, hogy miért őt küldték, de ez nem lényeges, tárcsázza a számot.
- Mit csinálsz? - kérdezi.
- Ha túl sokáig nem hallanak felőle, biztos a nyakunkba kapjuk a többieket is. Így legalább időt nyerünk.
- Viharcsapás mindenek felett! - veszi fel a főnök. - Na mi van, elvégezted a munkát?
- Igen, bár nem volt egyszerű.
- Jó, várlak a szokott helyen! - mondja és leteszi a telefont.
- Bassza meg. Ezzel se jutottunk előrébb - állapítja meg Kazuo.
- Ja... pff méghogy Viharcsapás banda. Még nyári szellőnek is gyengék.
- Mit csinálunk most? - kérdi a szépfiú. - Jobb lenne, ha mi mennénk elébük, mielőtt még ők lendülnének újra támadásba.
- Toru a férfi kocsijához lép, és átnézi.
- Ez az! A GPS! Remélem, hogy ott találjuk a többieket is, ahonnan jött.
- Mit csináljunk a banditával? - pillant a még mindig eszméletlen férfira a mesterlövész.

Végül megkötözik a férfit, és a saját kocsijának a csomagtartójába dobják.
Ezután beütik a kocsijuk helymeghatározó rendszerébe ők is a megjegyzett kordinátákat, majd 2-3 percnyi autózás után oda is érnek. Az út alatt nem kerültek senkivel konfliktusba. Egyetlen raktárépület van csak ott. A kulcs, amit szereztek lefegyverzett ellenefelüktől, az a főbejárathoz jó. Ahogy benéznek, fadobozok tömkelege fogadja. Elkígyóznak közöttük, ahol egy elválasztófal fogadja őket egy nyílással, csak ajtó nincs, hanem szabadon át lehet járni. Ez a helység már nem olyan zsúfolt. Egy asztal van az egyik fal mellett 4 székkel, egy kis ablaknyílás, amin a hold fénye világít be, és egy lány. Furcsa rakomány egy raktárépületbe, de ezektől a kurva emberkereskedőktől minden kitelik. Gondolja legalábbis Kazuo. A fogva tartott leányzó térdelő testhelyzetben szorosan a szemközti falnál, hátrakötözött kézzel van otthagyva, lábai szintén összekötözve, szája is be van kötözve. Mégis mi ez? Vigye, aki megtalálta, vagy mi? Elvégre a csomagolás nem rossz. Kékeszöld miniszoknya, valamint egy fehér ing felül, amelyből egy kicsit az oldala is kilátszik. Iskolai egyenruhának tűnik. Mellette még egy ajtó nélküli átjárót lehet találni, de ez most egyelőre nem lényeges. Közelebb mennek a lányhoz.
- Hú, micsoda lábai vannak! - jegyzi meg Kazuo, aki nem méri fel a helyzet súlyosságát, miszerint a fogvatartók bármikor visszaérkezhetnek.
- Gyorsan el kell vinnünk innen, bármikor megjöhetnek a fogva tartói.
- Előtte azért még lenne egy-két ötletem, hogy mit kezdhetnénk vele.
A lány erre rémületében még inkább próbál kiszabadulni, Toru nyugtatni próbálja.
- Ne félj, megmenteni jöttünk, nem fogunk veled semmit csinálni. Kazuo, neked mindig ezen jár csak az eszed?

Kazuo ha válaszolni akarna, akkor se teheti, mert hirtelen motorbőgést hallanak. A két férfinek gyorsan kell cselekednie. Toru az előbb említett nyílás mögött húzódik meg szorosan egy falhoz simulva. Kazuo már nem tud ugyanott elbújni, így kénytelen felborítani az asztalt és az mögé elbújni. A három férfi lassan bejön, és hangosan nevetnek. Egyikük a korábban megismert bandavezér. Társukat az egyik elkezdi keresni, de a másik rögtön le is nyugtatja, hogy úgy is mindig elbotorkál valamerre, ezért nem is nagyon keresik tovább. Nem is sejtik, hogy a két férfi tette hatástalanná őt. De a főnök sem gondolná, hogy ilyen rövid időn belül még egyszer összehozza a sors a kék napszemüveget viselő mumusával, aki egyre közelebb ér a lányhoz. A hátsó kettőből az egyik észleli, hogy fel van borítva az asztal, amit rögtön szóvá is tesz.
- Ki borította fel az asztalt?
- Biztos a lány próbálkozott kiszökni az ablakon keresztül, de úgy néz ki nem jött össze neki és leesett - vigyorog rosszindulatúan a társa.
- De ha ki is jut, hogy szökik el, ha megvan kötözve? - teszi fel a gyanakvó az újabb kérdést.
- Nem mindegy? Lényeg, hogy nem szökött meg és itt van! - feleli ingerülten a kérdezett. Szellemileg nem olyan magasan kvalifikált, hogy ő ilyen dolgokon erőltesse meg az agyát. Tipikusan az az ember, aki a gondolkodás hiányát aggresszívitással próbálja kompenzálni.
- Fejezzétek be a vitát! - mordul rájuk a bandafőnök! - Van most fontosabb dolgunk is.
Kazuo kegyetlenül szerencsé, hogy ennek a háromnak még feleannyi esze sincs együtt, mint Kazuonak egymaga. A vezér innentől most már a lánnyal foglalkozik tovább, akinek meg se kell szólalnia ahhoz, hogy lássa rajta az ember, hogy rettenetesen fél, szemeibe könnyek szaladnak. Szomorú látvány egy lányt ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni.

Gondolja ezt Toru is, de egyenlőre várja a megfelelő pillanatot, amikor közbeavatkozhat. A fogva tartó lassan odalép a lányhoz.
- Na, sikerült jobb belátásra bírnod magad? - mondja egész közel hajolva a lányhoz, a nyakát most még gyengéden simogatva, de éreztetve, hogy erősebb lesz hamarosan a szorítás. A molesztálás toldalékaként a combjának a belső felét is simogatni kezdi. - Ja, persze, hogy is tudnál válaszolni, ha be van kötve a szád. - A lángelme.
Azért azt észreveszi, hogy a lány erősen rázza a fejét tiltakozásul, hogy nem fog együtt működni. Erre a bandavezér nagyon mérges lesz, és visszakézből arcul üti a lányt, amitől elborul. Toru káromkodik és szitkokat szór az üresfejű főnökre, mélyen elítéli, hogy valaki ilyet tesz egy védtelen lánnyal. A főnök eközben a lány lábát nézegeti:
- Te, ha meg akart szökni és leesett az asztalról. Azért annak valahol csak kéne valami nyomának lennie, nem?
Erre megfordítják a lányt a másik oldalára is, és a lány legnagyobb tiltakozása ellenére is több helyen megvizsgálják, hogy nincs e rajta sérülés.

Lassan kezd leesni nekik, hogy nem ők négyen vannak az épületben és az előbbi gyanakvó már kezdene is az asztalra tüzelni. Toru úgy érzi, hogy most kell támadni, amikor mindenkinek az asztal köti le a figyelmét. Kivetődik eddigi búvóhelyéből és shotgunjával két célzott lövést ad le a bandavezért és egyik beosztottjának a lábára. Szándékosan nem akar halálos sebet ejteni rajtuk. Annyira azért bőven hatásos volt, hogy mozgásképtelenné tegye őket. A földön gurul egy rövid ideig ezután, végül most egy 9mm-es pisztolyt kap elő, amivel előbb az állva maradt bandatag kezéből lövi ki a fegyvert, majd mind a két lábára lead egy-egy lövést. Miután meggyőződött arról, hogy mindenki harcképtelen, gyorsan a vállára kapta a lányt, és szaladni kezdett, miközben szól Kazuonak, hogy futás! Az egyik túszejtőnek még volt annyi ereje, hogy összeszedje magát és odakússzon egy pisztolyhoz, majd egyenesen Torura céloz. Kazuo szerencsére ezt észrevette és hajszálpontosan a kézfejére célozva előtte a kezéből a fegyvert, vele együtt a kezét is tönkre vágta minden bizonnyal. A kocsikig hosszú az út most Toru számára, mivel a lány nem veri agyon a mérleget, de azért csak cipel némi súlyt a vállán. Mikor odaértek a kocsikhoz, úgy érzi Toru, hogy itt már biztonságban vannak és így volt idő eloldozni a lányt is.

Toru megkérdezte az állapotát, hogy jól van e majd Kazuoval megbeszélte, hogy ő menjen vissza Dannyhez, és nézze meg "barátjukat", hogy észhez tért e már, ő addig hazakíséri a lányt. Kazuo minden bizonnyal szívesen elhetyegett volna a lánnyal, de felismerte a szituációt, így egy egyetértő mosollyal beül a kocsijába, és erős motorjának hála pár másodpercen belül már csak a hangját lehet hallani a távolban. Toruék is így tesznek, és miközben a lány navigál, hogy merre menjen, Toru beszélgetést próbál kezdeményezni.
- Szabad megkérdeznem, hogy mit akartak tőled ezek? - Kérdését kicsit óvatosan teszi fel, nem akarja fokozni a lány traumáját.
- Hát értek a számítógépekhez és azt akarták tőlem, hogy csapoljam le néhány nagyobb bank számláját az ő számlájukra.
- Miért veszi el a pénz mindenkinek ennyire az eszét? - Kérdését inkább csak magának tette fel. - Szabad a neved tudnom?
- Setoshi Mizukinak hívnak. Itt fordulj le jobbra.
- Sakamoto Toru.
- Tudom, nagyon sokat hallottam rólad. Olyan furcsa, hogy úgy nézel ki, ahogy elképzeltelek.
- Igen? - Toru kicsit furcsán vette a választ. - És az jó vagy rossz?
- Hát te hogy gondolod? - Hogy Torunak könnyebb legyen válaszolnia, a vállára hajtja a fejét, amitől a férfi kicsit el is pirult.
- Hát... ha jól mérem fel a helyzetet, nem így tennél, ha nemtetszést váltottam volna ki belőled. - Próbál egy kicsit humorosan válaszolni Toru, de zavarában ez most nemigen jön neki össze.
Innentől már csak néha-néha szólalnak meg, akkor is leginkább azért, hogy Mizuki eligazítsa Torut, hogy merre menjen. Céljukat elérik. Ez a ház is leginkább egy családi jellegű házhoz hasonlít.
- Hát megérkeztünk - mondja Mizuki már kiszállva a kocsiból.
- Ne maradjak itt? - Teszi fel ajánlatát aggódva a testőr.
- Nem, nem szükséges, nem ismerik a lakhelyem, nyugodtan elmehetsz a dolgodra.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen.
- Egyébként ... itt lakok egy pár házzal arrébb. Ha valami kell, szóljál csak nyugodtan. Bármikor szívesen fogadlak.
- Rendben, élni fogok a lehetőséggel!
- Oké. Hát akkor... ha nincs más, amiben rendelkezésedre állhatok, akkor én ... megyek.
- Hát lenne ezzel a pasival egy-két elképzelésem azért - mondja Mizuki olyan halkan, hogy azt Toru nem hallja. - Nem, nagyon köszönök mindent, a hálám nem fog elmaradni!
- Nem szükséges - jön megint zavarba Toru.
- Ugye nem gondolod, hogy ingyen kockáztattad a testi épségedet értem?
- Dehogynem!
- Na neeem... ragaszkodom hozzá, hogy lerendezzem valahogy.
- Hát... csak akkor, ha tényleg "könnyebbnek" érzed ettől magad.
- Helyes!
- Most pihend ki magad! Szia!
- Vezess óvatosan! Pápá!
Mizuki nem is megy be addig a lakásába, amíg nem látja Toru kocsiját teljesen eltűnni a sötétségben. Maga Toru eközben újra lejátszotta az utat magában. Ahogy a lány a vállára borult, valahogy kellemes érzés fogta el, egyszerűen nem tudja mi történik vele, mert folyamatosan Mizuki jár most az eszében. Vajon mit érezhet most? Toru is ezt a kérdést teszi fel magában, de választ már nem ad magának, ugyanis minél hamarabb vissza akar érni Kazuohoz is. Beletapos a gázba és az erős Corvette pillanatok alatt eltűnik az éjszakában.

*A japán babona szerint az az ember, akinek az ágya északi fekvésű, az rövid élettartamú lesz, mert a koporsók is északi fekvésűek. Másik, szintén japán babona szerint reggel pókot látni szerencse, életben kell hagyni, de ha este látsz, akor agyon kell csapni.

- VÉGE -