MetalGun - 3. fejezet

MetalGun

by: Sheeny

3. rész - Kellemetlen ellenfelek

Toru szélsebesen halad a kis kétsávos mellékúton. Az éj csendes, akárcsak a karácsonyi nótában. Egyedül a Corvette öt és hatezres fordulat közötti moraja töri meg ezt az idilli csendet. A poros út ellenére Sakamoto nagyon is ura a gépnek, mintha ő maga lenne a jármű. Persze ez nem is csoda, hiszen egészen 12 éves kora óta vezet, így fiatal kora ellenére rengeteg vezetési tapasztalatot halmozott fel. Ezáltal nagy sebességnél is ő pontosan tudja, mennyi gázt kell adagolni ahhoz, hogy ne veszítsék el a gumik egyetlen pillanat alatt a tapadásukat. Célja egy templomokhoz hasonlító épület felé vezet.

Kiszáll a kocsiból, kicsit határozatlanul körbenéz, mintha csak azt vizsgálná, hogy nem követte e bárki is. A testőrség miatt, ezek a reflexek a vérébe ivódtak az évek során, és már ösztönösen is ellenőrzi a terepet maga körül. Miután tudatosul benne,  hogy ide biztos nem jött utána senki, leporolja a ruháját. A bejáratnál egy rutinos mozdulattal leveszi a cipőjét, majd belép a csarnokba, ami már nem a templomok hangulatát idézi.

A krémszínű márványpadlón egy piros szőnyeg fut végig, egészen egy állványig. A cseresznyefaszín falon pedig különböző kanjikat lehet, a plafonokról pedig halványan világító lampionok lógnak. Toru, amint az állványhoz ér, letérdel, könyökét tetejére támasztva pedig összekulcsolja a kezét. Toru így szokta megadni a tisztelet annak, akit a mesterének hív.

- Csak eljöttél meglátogatni - kezdi egy kellemesen mély, duruzsoló, hang.

- Érdekelt, hogy mi van magával - válaszolja Toru.

- Köszönöm figyelmességed. Élem békében az életemet. Miattam ne aggódj. Sokkal inkább fontosabb, hogy a te sorsod hogy alakul. Két lány megmentése három nap alatt igazán figyelemre méltó tény.

- Látom, hogy előtted még mindig nincs titok.

- Ahogy azt is tudom, hogy az utóbbi lány jobban megérintett téged.

- Mélyen tisztelem önt, de ez aztán igazán nem magára tartozik - feleli zavartam az ifjú.

- Előlem nem kell eltitkolnod - mondja nevetve - Hidd el, neked is könnyebb, ha tovább haladsz az élettel. Biztosan ő is így gondolná, és azt szeretné, ha boldog lennél.

- Talán így van.

- El kell engedned őt végre, ugyanakkor mindíg méltóképp emlékezz rá. Bosszút akarsz még mindig állni érte?

- Megbocsáthatatlannak minősítem, amit Derion tett. Le akarom győzni. De még nem készültem fel rá!

- Képes leszel rá Toru. Rengeteget fejlődtél, nagyon jó úton haladsz. De ha csak a bosszú vezérel... harcod kudarccal fog végződni sajád magad ellen is.

- Saját magam ellen?

- Ahogy mondom, de többet nem mondhatok. Mindent időben meg fogsz tudni, csak türelmesnek kell lenned. Másképp felborul az egyensúly benned.

- Köszönöm, mester. Megfogadom a tanácsait, és hallgatni fogok önre.

- Most pedig menj... áldás kísérje utadat!

- Köszönöm! Hamarosan újra tiszteletemet fogom tenni!

***

Kazuo számára békés, 240-es tempóban halad Dannyék felé. Váratlanul egy fekete Aston Martin DB9-es állja az útját. Ha a fegyverzetét nem nézzük - ami egy nagy gép

gyúból áll jobb oldalon, és egy rakétakilövővel baloldalt - akkor teljesen a gyári típushoz hasonlít, kivéve a hatalmas légterelőket hátul. Kazuo majdnem átnyomja a padlón a féket, akkorát tapos a pedálba, és kishíján telibe trafálja az angol kocsi oldalát. Teljesen ideges lesz, és a csevegőrendszeren keresztül azonnal megkeresi az ő elérhetőségét. Az autó tulajdonosa Silent Killer néven van jegyezve és elérhető státuszt mutat.

- Mi van, szeretnéd kicsit átalakítani a szekered? - kezdi kicsit idegesen Kazuo.

- Ennyire ne siess előre - válaszol egy női hang, a fekete gépcsoda tulajdonosa. - Pusztán nem tudok aludni és unatkozom. Játszadozni szeretnék.

Amint meghallja a szexis női hangot, a sármőr azonnal hangnemet vált.

- Hát, ami azt illeti, nemrég költöztem ide átmenetileg, itt van a lakásom a közelben, úgyhogy tehetünk róla - mosolyog kajánul Kazuo.

- Én más játékra gondoltam.

- Van bilincsem is! - vigyorog tovább a szöszi.

- Inkább kövess! - vált egy kicsit szigorúbb hangnemre, és egy 180 fokos kézifékes mozdulattal útjára kel az elegáns sportkocsi.

- Téged? A világ végére is, szivi!

Kazuonak alaposan oda kell lépnie, ha nem akar lemaradni, hiszen Kiyoko elég szapora tempóban falja a betont. A mesterlövész számára már teljesen feledésbe merült az előbbi kis incidens. A sötétben nehezen szűri ki a fekete Astont, csak a két világító hátsó lámpájára hagyatkozhat. Előnyére válik azonban, hogy az út egyenesen halad. Így autóznak vagy úgy percig, aztán az elől haladó megáll egy épületnél, ami elsőre ránézésre leginkább egy nagyobb méretű trafóházhoz hasonlít. Sőt, másodikra is. Behajtva az épületbe Kazuonak olyan érzése támad, mintha egy ketrecbe lenne zárva. Rácsok mindenütt, amik szorosan a falhoz feszülnek, és elszórva különböző magasságú fémtömbök helyezkednek el, amikre egy-egy rámpa segítségével lehet felugratni. Mintha valami aréna lenne. A lány lassan kiszáll a kocsijából. Kazuo egyre feszültebb izgalommal figyeli a történéséket. Amint meglátja a lábait, teljesen elveszti önuralmát, amit nem titkol a lány felé se, és a motorját bőgetve, egy helyben kapartatva a hátsó kerekeit tudatja vele, hogy most aztán felébresztette az alvó oroszlánt. A lány végül teljes valójában tárul perverz férfiúnk elé egy fekete miniruhában, ami totálisan ráfeszül a testére. Fényes csillogása pedig a latexéhoz hasonlít. A vékony vállpántok meg még bujább összhatást keltenek, mintha csak azt súgná, hogy fejtsél le a válláról. Ennél már csak az durvább, hogy Kazuo talán hallja is ezeket a hangokat. Farmerját pedig rég szűknek találja egy bizonyos ponton, amit már csak verejtékmennyisége múl felül. Szürke szemei kihívóan pillantanak a felspannolt férfira. Kiyoko egy kicsit megdobja a haját, amitől az ember akaratlanul is szabadon kínálkozó nyakára összpontosít. Shinizaki rögtön bele is harapna. A lány odasétál a kocsijának elejéhez, majd keresztbe tett lábakkal felül a motorházra, és kaján pillantással néz Kazuo felé.

- Kazamara Kiyoko vagyok, de hívj csak Silent Killernek vagy röviden Sikillnek - mutatkozik be, és a kanos párbajozó nem tudja elhinni, hogy ez a beceneve ennek a szépségnek. - Lássuk mennyire vagy ügyes, szépfiú!

- Azt hiszem, nem tudod, kivel kezdesz ki - mosolyog nagy önbizalommal Kazuo.

- Attól félek, hogy nagyon is tudom.

- Nekem lenne jobb ötletem, hogy mit csináljunk - próbálkozik újra.

- Ha befejezted a nyálcsorgatást, akkor kezdhetjük a meccset! - oltja le a szexi leányzó végül nem engedve egy pillanatig se Kazuo sármjának. Pedig megmozgatta Kiyoko fantáziáját - Vaktölténnyel fogunk vívni - adja meg az instrukciókat.

- Abban mi az izgalmas? - méltatlankodik a szöszi.

- Semmi, csak nem szeretnék kárt tenni a kocsidban - vág vissza duzzadó önbizalommal.

- Mintha képes lennél eltalálni, de nem bánom. Amúgy sem akarom egy ilyen szépségnek tönkretenni a... Szépségét!

Kiyoko elővesz két tárat, az egyiket Kazuonak dobja.

- Rakétavetőt tilos használni. Értetted? - hívja fel Kazuo figyelmét Kiyoko.

- Rendben, gyere csak! Ha győzök, az enyém vagy! - készül fel Shinizaki.

Kiyoko válaszul csak kuncog, de úgy, hogy az már túl aranyos. Kazuo nagyon szeretne eltölteni egy orgiával teli éjszakát ezzel a nővel, úgyhogy rögtön egy sorozatlövéssel kezd. Teljesen biztos a sikerében. Nem is kérdés, hogy ki lehet a győztes, hiszen ő Shinizaki Kazuo, a kilencszeres mesterlövész bajnok. Meglepettségére azonban a lány eltűnik a szeme elől. Kazuo rá nem jellemző módon gondolkodni kezd, hogy hol lehet. A választ hamar megkapja, méghozzá hátulról kap egy szép kis záporesőt a töltényekből. Mint a malac, amit vágni készülnek vinni, úgy lőtt ki ijedtében a sárga Suprájával, ám az áradatot nem tudta megúszni, gyakorlatilag egy festéktsunami borította el a Suprát. De aztán hirtelen ötlettől vezérelve Kazuo egy 180 fokos perdítéssel újra szeme előtt van ellenfele, ám akármilyen gyorsan is készül lőni, az előbbi módon illan el előle, mintha eddig ott se lett volna az egy tonnás jármű. Kazuonak baromira nem tetszik ez a játék. Ritkán szorongatják meg őt ennyire. Előbbi sokezer dolláros vigyorát kétségbe esett arc váltja fel, és úgy tekereg fejével, hogy megtalálja a lányt, hogy ha tehetné, teljesen körbe forgatná a fejét. Sokáig nem kell keresnie, megtalálja őt a fekete veszedelem, ami pont az autójának orra előtt landol. Kazuo szemeinek a mérete akkorára ugrik, hogy azt egy animeszereplő is megirigyelné. A lány nem hagy időt csodálkozásra, tüzelésre készül. Kazuo szerencséjére gyorsan feleszmél döbbenetéből és kifarol a lövések elől, amelyek az autója mellett milliméterekben süvít el. Kiyoko ennek ellenére nem vált taktikát, nyílegyesen tovább száguld, de azt meglepetten nyugtázta, hogy sikertelenül végződött meglepetésszerű támadása. "Valamit mégis tud" - gondolja. "Itt a lehetőség!" - bátorodik fel a mesterlövész és most ő veszi át a támadó szerepet. Nem túl bonyolult módszerrel vág vissza, gyakorlatilag az "ész nélkül lövök" felfogással. Kazuo higgadt állapotában se egy nagy stratéga mondjuk, nem hogy ilyenkor, amikor felfokozott izgalmi állapotban van, és teljes csőlátásában már csak az lebeg a szeme előtt, hogy végre megkaparinthassa csábos ellenfelét, és állat módjára szabadítsa meg attól a kevés ruhától is, ami rajta van. Erre jelen állás szerint azonban nem sok sansza van, ha azt vesszük, hogy a harcot eddig végig Kiyoko uralta. Kazuo támadása is annyit ért körülbelül, mint pontynak az oxigénpalack. Hihetetlen reflexszel kormányozza ki a kocsit előle Kazamara, majd egy rámpát választ útjának folytatásához. "Akkor is én nyerek és le fogom fektetni!" - fakad ki a szépfiú, aki szétesni látszik, és önkontrollja is úgy tűnik, hogy teljesen elveszett. Márpedig ilyen lány ellen csak tiszta, hideg fejjel lehet nyerni, de Kazuo fejében egy komplett kazán működik most.

Vesszőfutása tovább folytatódik. Egy újabb ugrató következik, de Kiyokot azon már látja felhajtani. Ő pedig nem a legkitörőbb örömmel veszi tudomássul, hogy bizony nem tud időben megállni, ezért mind a négy kerekével elhagyja a talajt. "Ennyire elvesztettem a fejem, hogy azt se látom, hová tűnt előlem?" - elmélkedik a szőke hajú, miközben a szélrózsa minden irányába forgatja a fejét, hogy megtalálja. Kazuo mint eddig is, megint keresnie kell, Kiyokot, és attól fél, hogy megint késő lesz mire meglátja. Márpedig meglátja, de már későn megint. Kiyoko lenn áll, és teljesen tiszta célpontként suhan ő előtte. "A francba!" - Ez Kazuo utolsó gondolata is egyben, mert az Astonos "sakkmattot" ad neki, teljesen beteríti lövedékkel. A meccs innentől befejezettnek tekinthető, Kazuo alulmaradt egy fiatal lánnyal szemben. Megalázottan landol előbb az egyik fémtömbön, majd a földön négy kerékre érkezve fejezi be a landolást.

- Ha ezek most igazi töltények lettek volna, akkor most örülhetnél, ha egy kis darabka ép maradna a kocsidból. Nem vagy rossz, de őszintén bevallom, hogy ennél azért jobbat vártam tőled. Remélem, mikor legközelebb találkozunk, egy kicsit jobban összeszeded magad - összegzi Kiyoko az átélteket.

- Ha tudni akarod, én csak úriember voltam és nem akartam megalázni egy hölgyet! - magyarázza pocsék teljesítményét kompenzálva Kazuo, aki igazából saját magának se hiszi el, amit mond. De azt nehezebb kimondani, hogy alábecsülte és olyan csúfos vereségbe szaladt bele, hogy ezt már nem zakónak hívják, amit kapott, hanem komplett öltönyökkel teli ruhatárnak.

- Ó, más téren is ilyen figyelmes vagy? - tapos bele még jobban a "kis herceg" önérzetébe. - Talán egyszer ezt is meglátjuk - koronázza meg végül a totális megsemmisítést ezzel melegen tartva a tüzet Kazuoban, meg igazából neki is tetszik a srác minden perverzsége ellenére. Pedig 15 évesen megbecstelenítették őt, ami sosem fog nyomtalanul elmúlni benne. Vadássza azóta is a fajtájukat.

- Várj! - nyögi Kazuo, de addigra a lány már eltűnik, ő pedig szitkozódott magában. Nem tudja most maga se mi bosszantja jobban. Az elszalasztott lehetőség, vagy a kritikán aluli teljesítménye és nagyképűsége miatt bekövetkezett vereség bosszantja jobban. Nem tud megbarátkozni a gondolattal, hogy volt olyan lány, aki visszautasította őt. Őt, amikor minden lány szó szerint az ölébe hullott. Fejébe veszi, hogy kerül, amibe kerül, de ő megszerzi ezt a lányt.

***

Sakamoto reménykedik, hogy mindenféle közjáték nélkül visszatér Dannyékhez. Fél szemmel az utat, fél szemmel fedélzeti számítógépén nyomkodva a gombokat nézi át a kocsi állapotát. Majd miután mindent rendbe talál, újra az utat figyeli kék szempár, gondolatai azonban teljesen máshol járnak. Maga se érti miért, de a lány körül járnak akarata ellenére is a gondolatai, mintha csak valami mágiával egy csapásra megbabonázta volna őt. Nagyon nem merülhet el azonban gondalatiban, mert hirtelen erős fény vág bele a szemébe, teljesen elvakítva ezzel őt. Ösztönösen félre rántja a kormányt, nehogy eltalálja azt a bármit is, aminek fénye ilyen hirtelen megjelenik előtte. Csak a vak szerencséjében bízhat, hogy nem csapódik bele semmibe, mert az előbb kezesbárányként viselkedő Corvette most irányíthatlanul pörög és sodródik csak. Az extestőr maga se hiszi el, hogy ekkora szerencséje van, de ő is, és az autó is komolyabb sérülések nélkül megússza, miután véget ér ez az egész pirulett. A pillanatnyi sokkból magához térve Toru első gondolata, hogy kiszálljon a kocsiból, hogy megnézze, mi történt a másik sofőrrel. Ám bekapcsol a fejébe a vészvillogó. Mert mi van, ha nem az ő elmebéli elkalandozása miatt történt majdnem baleset, hanem valaki szándékosan akarta őt elintézni ilyen kamikaze módon? Az ő foglalkozásában mindenre fel kellett készülni, ezért ösztönösen most is megfordul a fejében egy ilyen lehetőség is. Biztos ami biztos, elteszi Glock-ját, lezárja az autót, majd elindul a másik autó fényeinek irányába, amihez közelebb érve egy Skyline R34-est ismer fel benne sötétkék színnel. Talán sokkos állapotban lehet a sofőrje. Elér a vezető oldali ablakhoz, és bekopog rajta, mire az lejjebb húzza az ablakot, a halvány műszerfal világítás miatt csak a férfi merev arcvonásait, és borostájának egy részét fedezi fel.

- Nem esett baja? - kérdezi Toru lehajolva hozzá.

- Látom, megúsztad élve ... - vigyorog rá a férfi, kinek a szemében vészes csillogást vél felfedezni.

- Miről beszél? - kérdi gyanakodva Toru.

- Nem hittem volna, hogy a nagy Sakamoto Torut ilyen könnyű lesz tőrbe csalni.

Ekkor már világossá vált az autóját elhagyó férfi számára, hogy mi volt az előbbi manőverrel a szándéka. Előrántaná a fegyverét, de az autóban ülő támadó gyorsabb nála, és egy puskával nyit tüzet rá. A szélsebesen haladó golyó a mellkasa felé tart. Ő azonban a Mátrix-filmet is meghazudtoló mozdulattal lendíti hátra magát, és egy hátra szaltóhoz hasonló mozdulat kíséretében még a fegyvert is kirúgja támadója kezéből. Mire talpra érkezik, már fegyverét is előrántja a legkisebb esélyét is elvágva így annak, hogy a támadó felvegye a puskáját.

- NE MOZDULJON! - üvölt rá Toru, mikor jobb oldalról erős fény éri őt.

A forrása pedig nem más, mint egy másik támadó autója, egy fekete Countach. Tetején egy gépágyúval, jobb oldalán gránátvetővel, bal oldalán pedig rakétavetővel.

Toru a fény irányába fordítja fejét. Tizedmásodperceknek a törtrészén múlik most az élete. Gyorsan kell döntenie, hogy mit tegyen. Annyi ideje már nincs, hogy felé fordítsa a fegyvert és tüzet nyisson rá. A páncélréteg miatt nem is lenne sok értelme. Ha ha az útról kifele vetődik, akkor pedig megvan az esélye annak, hogy első számú támadója újra felkapja puskáját, és védtelen célponttá válik ismét. Kockáztatnia kell. Kivár az utolsó pillanatig, majd vetődik. Elkapja a puskát, majd egy rövid gurulás után végül a Nissan ajtaja állítja meg. Gyorsan felfele irányítja fegyverét, belenyomva a meghökkent férfi állába.

- Kik vagytok? - szegezi dühösen felé a kérdést.

Választ azonban nem kap. Helyette egy sorozatot lő ki a Countach sofőrje, aminek golyói szerencsére célt tévesztenek. Toru pedig azonnal futásnak ered, hogy miharabb eljusson Corvette-éig. Pár golyó még elsüvít a feje mellett, mire eléri azt, de végül sikerül beülni a biztonságot nyújtó volán mögé. Ezek az autók ugyanis elég erős páncélréteggel vannak felvértezve, így a gépágyú golyóinak zuhatágát sokáig bírják. Viszont egy-két rakéta- vagy gránáttalálat után könnyen fémhulladékként végezheti az autó, tulajdonosa pedig a temetőben, megspórólva egyúttal a hamvasztást.

Egy átlagos harcos biztos így is végezte volna, Toru azonban fiatal kora ellenére nagyon sok tapasztalattal rendelkezik.

Toru lekapcsolja a fényszoróit, és offline üzemmódba helyezi a számítógépet, hogy ne vegyék észre radarról se. Kezdődik a hajtóvadászat. Látja, hogy a két támadó vadul kezdi őt keresni. Toru lassan elindul a Skyline felé. Azonban az ellenfelek se amatőrök. Az egyikük egy mozgásérzékelős szkennert vet be, ami rögtön azonosítja Toru mozgó járművét.

- Ott van mögötted! - kiált fel a fekete autó sofőrje, és társa feje felett gránátvetővel nyit tüzet a Corvette-re.

Sakamoto persze csak annyit érez meg az esetből, hogy valami nagyon közel esik hozzá.

- A francba! - kiált fel, és azonnal a gázra lép, de eközben már a Skyline fényszorói is megvilágítják a Corvette-et, így nem ussza meg annak gépágyúsorozatát. Az autóban minimális kár keletkezik, azonban a Skyline sofőrje még egy rakétát kilőve támogatja meg előbbi sortűzét, és már komolyabb sérüléseket ejt a járművén. Ennek ellenére továbbra is képes mozogni vele, így gyorsítani kezd előlük. Rájön, hogy nincs értelme bújkálni, így számítógépét online üzemmódba helyezi, és fegyvereit is képes újra használni, amint a rendszer teljesen feláll. A két autó folyamatosan tüzel a gépágyúja segítségével, a Countach sofőrje a gránátvetőjét is beveti. Toru előtt esik le, így minden lélekjelenlétére szükség van, hogy ne rá fusson, és mellette elszáguldva robbanjon az fel, a robbanás erejétől csak két kerékre emelkedik a Corvette, majd újra a földre esik vissza. Az üldözött végül teljesen lefékez, így a támadók elé kerülnek. Újra glock-ját veszi elő, és az ablakon kihajolva a Countach gumiját veszi célba. Ám mielőtt lőhetne, a fekete kocsi tetején található gépágyú felé fordul és tüzet nyit rá, így gyorsan vissza kell ülnie a műszerfal elé.

A két előtte haladó jármű túl közel halad előtte ahhoz, hogy, rakétát lőjjön ki rájuk, ezért még jobban fékez. Ellenfelei is így tesznek, végül megfordulnak. Torunak ez elég időt ad ahhoz, hogy fegyverarzenáljából egy újabb ütőkártyát fedjen fel, mégpedig egy olyan akna, mely érzékeli az ellenséges járművet. Kell neki 5-6 másodperc, mire élesíti magát, ezért nem tudta eddig felhasználni, csak most, hogy van egy kis ideje. Ráadásul csak ezt az egyetlen egy darabot tudja szállítani, így nagyon okosan kell felhasználnia. Ezután Toru hátramenetbe kapcsol, és úgy indul el. A két sofőr azonnal utána ered, mintha csak két oroszlány készülne lecsapni az áldozatára. A Skyline halad előrébb, ezért az akna őt érzékeli, és amint a jármű ráfut, felrobban. Ez még nem semmisíti meg az autót, mindössze "csak" levegőbe repíti, Toru rakéta találata azonban harcképtelenné teszi a járműt, és hosszú métereket hánykolódva a porban végül fejen állva kerül nyugalmi állapotba. A Countach sofőrje a keletkezett porfelhőtől csak a radarára hagyatkozhat, ami azt jelzi, hogy szélsebesen halad felé valami. Az a valami pedig csak Toru kocsija lehet, látván, hogy társa előbb Föld körüli pályára állt. Ellenfele kétségbe esetten próbál kifarolni előle. Mintha Toru csak erre számított volna, autóját ügyesen kormányozva ő is kifaroul és pontosan ellenfelére néz, aki elég távol van ahhoz, hogy használhasson egy raktétát, amit pontosan elé lő, majd amikor az a levegegőbe emelkedik, a gépágyújával teszi végképp hatástalanná másik ellenfelét is. A férfi fáradtan dönti hátra az üléstámlára a fejét. Teljesen átverejtékezte a ruháját, ez a hajsza még neki is húzós volt. Kétszer egymás után is majdnem otthagyta a fogát, de már megszokta, hogy gyakran kell az életét kockára tennie, ezért hamar visszanyeri önmagát, és arra gondol most már, hogy kik lehettek ezek. A Viharcsapáshoz túlontúl is erősek voltak ezek. Netán barátnője gyilkosa, Derion küldte rá őket, hogy felmérje az erejét. Akárkik is voltak, csak reméli, hogy ma már nem keveredik harcba, mert nagyon kevés lőszere maradt.

Legnagyobb szerencséjére azonban gond nélkül visszaér Danny házához. Mielőtt a zuhanyzóba érne, Kazuoval fut össze.

- Mi van, talán le is zavartatok egy-két gyors menetet? - kérdezi Kazuo.

- Azt hiszed mindenki olyan golfjátékos mint te? - válaszolja mogorván Toru. - Visszafelé jövet megtámadtak ketten, de nem a Viharcsapástól voltak. Sokkal erősebbek voltak náluk.

- Mi lett velük?

- Mindkettő meghalt, nem volt más választásom.

- Nekem se volt zökkenőmentes utam, bár mi vaktölténnyel is játszadoztunk.

- Vaktölténnyel? - kérdi értetlenül Toru

- Ja... valami... hmm... nem jut eszembe a neve, de valami "K" betűs volt. Hamvas hófehér bőre volt... de nagyon erős volt, azt hiszem, komoly bajba kerültem volna, ha igazi töltényekkel vívunk csatát. Egy zárt helységbe csalt el, mintha valami őrült lenne, aki ott játsza beteges játékait.

- Jaj, szegénykém... jó, hogy azt nem mondod, hogy meg akart erőszakolni - gunyólódik Kazuon, miközbe rájön, hogy egy kedves ismerőséről Kiyokoról van szó.

- Na látod, az ellen éppenséggel nem tiltakoztam volna - válaszolja Kazuo, mire Toru csak mosolyog.

- Fogtok ti még találkozni - vigyorog rá az extestőr.

- Honnan tudod?

- Tudod, ismerem én az ilyen őrűlteteket. Ha egyszer kiszúrt magának... akkor nem fogsz megszabadulni tőle - mondja, hogy kicsit ráijesszen Kazuora, és hogy még jobban fokozza, még hozzáteszi: - Nem érzed úgy, mintha most is figyelnének?

- Ne szórakozz, én félek a pszihopatáktól!

- Akkor tartsd nyitva a szemed - kacsint rá Toru, és a zuhanyzó felé veszi az irányt.

- Jaj vigyázz, nehogy a röhögésemmel még felverjem itt a várost! - vág vissza Kazuo, majd visszamegy a teraszra.

Toru levetkőzik, majd miután megengedi a vizet, dühösen mindkét öklével a falba csap.

- Derion! - sziszegi dühösen leszegezve a fejét. Toruban újra felerősődik bosszúvágya a múltban történtek miatt.