Démonvadászok - 12. fejezet

Tizenkettedik fejezet

Makoto:

Jayden bejutott a legjobb 8 közé. Persze, apja most már így is elégedett lehet, mert a statisztikák szerint Jayden a 3. legjobb eredményeket produkálta a selejtezőben. Én lettem az első, DarkReaper - csuhás barátunk így hívatja magát a tornán - a második, Jayden 3., Tebea pedig a 4.

Lezajlik a következő meccs is egy olyan ember, aki a viharral képes manipulálni, és egy olyan lány, aki a gyorsaságában érzi a siker kulcsát. A csatát a viharral játszó mágus nyerte, nem tűnt mai embernek, és egy sötétkék csuhában díszelget. Néhány őszes hajtincs, és ráncos arcbőr árulta el, hogy ő bizony már nem csak a kenyere, de a zsemléje javát is megette. Sőt, szerintem még a kiflijét is, de nem akarom tovább fokozni.

Ő lesz Jayden következő ellenfele, és nagyon aggódom Jaydenért, aki most mellettem áll, és forgatja a csuklóját kezében, és néha felszisszen. Következik egy számomra érdekesebb meccs azonban.

DarkReaper következik. Aki ilyen hínárszerű izékkel támad. Kicsit eszembe jut a korábbi csatánk, amikor Jaydent megmentettem. Ahogy azt kell lezajlik a bevonulás. DarkReaper ilyen Old-School szerű feka rapre vonul be. Ha már fekákról van szó, az ellenfél is színesbőrű, nyurga gyerek raszta hajjal. Sárga trikóval, amin egy jamaicai zászló volt, és egy zöld háromnegyedes gatyába. Hát peace, arany barátom!

Kezdetét veszi a küzdelem, és botos barátunk rögtön támadásbe lendül. Alacsony termetét kihasználva alacsony pontot próbál támadni, és megpróbálja elsodorni a lábát, de az ellen ügyesen felugrik előle, ám ekkor DarkReaper félcsavarral perdülve, lánccal próbálja leütni, amit a raszta puszta kézzel blokkol! Illetve részben puszta kézzel, mert karjára fémpánt van rögzítve, könnyítve védekezését. Látom, hogy ez kiegyenlített küzdelem lesz. Most a vékony támad - nem mintha a másik agyonverné a mérleget - és különböző capoerás mozdulatokkal közelíti meg DarkReapert, aki úgy hátrál ki, hogy hátralendíti magát, kézenállásba érkezik, és elrugaszkodik a kezéve, és talpra érkezik végül. Mindezt egymás után nagyon gyorsan csinálja.

A ring azonban véges, de mikor oda ér a lábával elrúgja magát a kötelektől, megkapaszkodik Winston vállába - így hívják a rasztát - és mikor átlendült felette páros lábbal a hátába rúg, amitől a megtámadott fél a köteleknek megy, majd onnan visszapattan, ahonnan Darkreaper zseniális mozdulattal úgy rúgja állon az ellenfelét, hogy gyorsan kézen állva nyújtotta fel erőteljesen a lábait. Hát úgy néz ki, hogy ez a kiegyensúlyozott küzdelem eddig tartott, és DarkReaper behúzza ezt a meccset. Anélkül, hogy be kellett volna vetnie a képességét. De a helyben hagyott fél úgy néz ki, nem így gondolja. Most hogy jobban megnézem, Winstonnak ilyen kúszónövényhez hasonlít a támadása. Ki is lövi őket, mire DarkReaper maga elé emelve a földet egyfajta páncélt alakít ki, így a támadás elakad. Azt hitte legalábbis, mert abban a pillanatban át is hatol a földön. Ha jól látom a tenyeréből löveli ki ezeket Winston. Darkreaper hátraszaltóval tér ki előlük. Ekkor azonban lentről a földből kúszik ki a növény, és lefogja a lábát a csuhás mesterünknek. A meglepett fél hiába próbálja húzni nem szakad el. Egyre több növény veszi körül, mire az térdelő helyzetbe kényszerítik őt, egyfajta béklyóba kötve őt.

Gyorsan megfordult a meccs. A kis csávóban azonban olyan erő van, hogy végül kitör belőle, és a maradék kötéseket sikerül a földön pergős braketánc mozdulatokkal lelöknie magáról. Marad ebben a helyzetben egyre gyorsabban forogva, perdülve a föld egyfajta forgó szelet kezd kialakítani körülőtte. Mikor már olyan 10-15 méter magasra ér a tölcsér teteje, a fiú felugrik, és ellenfelére irányítja a támadást. Biztosnak tűnik a győzelem, de ekkor egy kúszónövény kilövell a földforgószélből és egyenesen DarkReaper nyakát kapja el, aki emiatt nem tudja irányítani a támadást, ráadásul Winston egy rántásszerű mozdulattal belerántja saját támadásába. Aztán egyszercsak egy földbecsapódással hatalmas porfelhő keveredik. Körülbelül 2 perc telik el, de óráknak tűnnek, mire elül. A nézők döbbenten ülnek a lelátón. Lehet, hogy megölte?

Elkerekedett szemekkel nézünk Jaydennel, persze miután kiköhögtük magunkat és konstatáltuk, hogy egyetlen harcos van talpon e vidéken, az pedig Winston. De várjunk! Mintha kicsit pupos lenne a föld, és ez a púp egyre közelebb halad Winstonhoz. Ha most vicces akarok lenni, azt mondanám, hogy púp akar lenni a harcos hátán. Mikor közvetlenül mögé ér, a földből nem más bukik fel hirtelen, mint Darkreaper, aki botján ellenfelének nyakához szegezi, és úgy szorítja magához. Ezzel elveszi a támadási lehetőséget, hiszen ha használja a kúszónövékenyeket, azzal magának is bajt okozhat.

–               Tanuld meg jobban tisztelni a földet! - hangzik el DarkReaper szájából.

Ezután hátulról a térdhajlatnál rúgja meg, térdre kényszerítve őt, majd végül a bot végével megüti a tarkóját, ezzel arccal a földbe döngöli ellenfelét. A győztes így DarkReaper lett. Egyetlen föld képességű embert ismerek, aki képes alkalmazni a vakond-technikát. Ezt hangosan ki is mondom.

–               Igen, és ki az?

Elárulom neki a nevét, mire ő elkerekedett szemekkel néz rám.

–               És biztos vagy benne, hogy ő az?

–               Teljesen meg vagyok róla győződve… de még ne szóljunk neki - felelem, és a csuhás alakra vetem a tekintetem.

DarkReaper ellenfele Ted lesz majd. A következő továbbjutó pedig Fred. Tebea meccse következik. Hát mit ne mondjak, forró a hangulat, amint megjelenik a dögös vörös. Egy kis fekete sort van rajta, ami pont takarja még formás fenekét, valamint egy pánt nélküli top. A közönség többnyire férfi tagjai őrjöngeni kezdenek, amikor meglátják őt, aki egy kicsit szexisebb tánccal viszonozza.

–               Javíthatatlan - jegyzi meg Jayden.

Hát nem előnytelen adottságú Tebea, de ez már többször kiderült. Arra gondolok, hogy vajon Jaydenen hogy állhat egy ilyesmi ruha. Mondjuk például fehér színben. Hmm, mint valami angyal, úgy festene benne. Igen, Jayden az én kis földre szállt angyalom. Tekintetem Tebea után igencsak Jaydenen felejtettem.

–               Mi az, Zen? - zökkent ki a gondolatomból.

–               Semmi, semmi - felelem elvörösödve. - Kicsit zavarba ejtő Tebea ruházata.

–               Ja, hát nem épp egy szégyellős fajta.

–               Hát neked sincs mit szégyellned.

–               Aha, tetszene, mi?

–               Te így tetszel, ahogy vagy… - mondom lágyan, de határozottan, és még egy mosollyal is megfűszerezem.

–               Széltoló…

–               Az nem én vagyok… ő majd a következő ellenfeled lesz.

–               Jaj, te - esik le a poén egyből Jaydennek, és jót nevet.

Belép közbe az ellenfél. Egy hosszú fehér hajú, kb. huszas éveinek végén járú fiatal mágusférfi. Hosszú fehéres-ezüstös haja a vállán túl omlik, szemei szürkések. A kabátja is egy hosszú szürke bokáig érő kabát, aminek belül ilyen mintás belseje van, bordó alapháttérrel. Hmm, nem is néz ki rosszul.

Az ellenfél neve Creidus Mordai.

Tebea fegyverzete karra erősített tonfákból, valamint egy hosszú láncból áll. A mágusnak a közönség nem kis megdöbbenésére nem volt fegyvere. Ez elég laza hozzáállás, bár hozzáteszem, tudhat valamit, ha már itt van a legjobb nyolc közé jutásért zajló meccsen. Tebea nem aprózza el, rögtön nekitámad a lánccal ellenfelének, amit rögtön egy kis lánggal is megfűszerez, de az egyszerűen csak átsuhan a varázslón. Tebea elkerekednek a szemei. Nagyobbra már csak akkor kerekedik, mikor mögüle szól egy hang.

–               Hahó, itt vagyok! - mondja a varázsló, és abban a pillanatban rögtön lök egy hatalmasat Tebeán. Ahogy a földre esik, a kezével ellöki magát a dögös vörös és rögtön egy tűzgömmbel válaszol, aki megnyitja maga előtt a teret, és egyszerűen elnyeli a támadást, majd bezárja a „kaput”. Elég megalázó helyzetbe került a szép hölgy. Négykézláb a földön néz fel a ring másik végén álló ellenfelére. Fel akar ugrani, de hirtelen visszapattan a semmiről, ami hamarosan nem is olyan semmi, hiszen egy ketrec szerű kocka képződik Tebea köré.

–               EGY MÁGIKUS KETREC! - kiált fel Jayden.

–               Amit csak mágiával lehet áttörni.

–               Pontosan.

A két vívó fél párbeszédbe elegyedik.

–               Ha jót akarsz feladod.

A lány válaszul kétségbeesetten ütni-rúgni próbálja a rácsot, mindenféle akrobatikus mozdulatokkal kombinálva, láncát is felhasználva néha, de ettől csak jobban elfáradt.

–               Hát jó… megpróbállak másképp jobb belátásra bírni - mondja Creidus.

A kalitkafalán belül különböző kezek kezdenek el kinyúlni és Tabea láncát elkapva azt a nyaka köré tekeri, és úgy tartja fogva a szerencsétlenül járt amazont. Egyik kézzel állon fogja és felemeli ellenfele fejét.

–               Hmm, milyen finom tapintású bőröd van - jegyzi meg Mordai, és még az ajkain és végighúzza az egyik mesterséges kéz hüvelykujját.

–               MIII? ÉRZI AZOKKAL A KEZEKKEL, AMIKET MEGFOG? - fakadok ki.

–               ÚRISTEN! EZ EGY BETEG, PERVERZ SZADISTA ÁLLAT! - kontrázik rá Jayden.

–               Ő volt az egyik legjobb mágustanítványom - lép mögénk hirtelen Demetrius.

–               Demetrius! - fordulok meg.

–               Kezelhetetlen srác volt, pedig sokkal többre is vihette volna annál, mint amit most látunk tőle.

–               Ennél is?

–               Ennél is… - jegyzi meg gépiesen Demetrius, és közben figyeljük, ahogy Tabeát kínozza, különböző ütésekkel, és saját láncával is veri mindeközben. Jaydennek könnybe lábad a szeme látva, ahogy legjobb barátnőjét a kipurcanás szélére gyötrik. Demetrius megfogja mindkettőnk vállát.

–               Creidus vereséget fog szenvedni.

Jaydennek hirtelen megállnak a könnyei, én meg teljesen letaglózok.

–               Hogy mondod? - fordulok meg rá.

–               Creidust a fölényérzete fogja a vereség szakadékába taszajtani. Ha megfigyeltétek, most is elárulta magát. Ha azoknak a kezeknek olyan a tapintása, mintha a saját kezei lennének. A mágikus kalitkát pedig saját mentális erejéből állította fel. Ha Tebea állóképessége elég erős, akkor egy idő után meggyengül a rács, és egy minimális szintű mágiával ki lehet törni belőle.

–               Hiszen Tebeának egy jártányi ereje sincs! - mondom kétségbe esetten Demetriusnak, aki válaszul csak int a fejével az aréna felé.

Tebea megfogja a kezet, és láng áradatot bocsát rá, ami átterjed az összes többi kézre. Mordai felszisszen erre, és elengedi a lányt, aki rögtön kihasználva az alkalmat a mágikus rácsnak támaszkodik és erősen koncentrál. Hamarosan az egész rács lángba borul, majd egy pukkanással szétrobban Tebea körül.

–               Elárultad magad, Creidus - mondja Tebea. - Ha érzed a bőröm, akkor biztos ezt is érezted! - vigyorog magabiztosan.

–               Hülye kis szuka! - sziszegi még mindig a csuklóját dörzsölgetve.

Tebea újra támad egy tűzgömbbel, amit elnyel a térmegnyitással, azonban Tebea lánccal is támad, de a varázsló megint eltűnik előle. A vörös lány azonban erre is felkészült, hiszen a lánc olyan helyzetbe van, hogy csapni is tudjon vele, ugyanakkor egy „U” alakban maga mögött jön utána a lánc. Creidus feltűnik mögötte, és Tebea pontosan erre számít. Megfordul gyorsan, és ránt egy hatalmasat a láncon, amivel odahúzva magához ellenfelét lefejeli, majd a térdével egy holdról fénysebességgel indított gigaszónikus atomenergiával megtoldott tökönrúgással fejezi be a támadást, és a végén egy hátra lendüléssel állon rúgja, és még földre érés közben a láncot úgy rántja össze, hogy a varázslót körbe köti vele. Tebea talpra érkezik, és kezét előre nyújtja, hogy készenlétbe legyen egy tűzgömb, amit egyenesen Creidus arcának címez. Szerencsétlen fogoly a könnyeivel küzd szinte az előbbi kis „családi gyilkosság” miatt.

–               Add fel! - mondja szigorúan és határozottan Tebea.

A varázsló fájdalmának csillapodásában felnevet, és egy csapással szétrobbantja a láncot maga körül egy varázslat segítésével, aztán megint Tebea mögé teleportál, és megfogja a vállát. Tebea kezei megától hátra tevődnek, lábai pedig szorossan összezáródnak. Aztán a bokája és kezei körül egy ilyen világoskék világító valami jelenik meg, ami fogva tartja Tebeat, egyfajta bilincsként funkcionálva. De van egy olyan rossz érzésem, hogy ennél több funkcióval is bír.

–               Hamarosan egy különleges anyag fog szétáramolni a testedben, amitől mozdulni sem bírsz majd.

Szinte tudtam. Jayden a körmét rágva figyeli az eseményeket. Tebea hiába bír mozdulni, már pislogni sem tud. Meredtem térdel ellenfelével szemben, mint egy szobor, aki higgadt léptekkel közelíti áldozata felé. Mint valami tigris, amelyik éppen most készül ráugrani az áldozatára. Ez a bizonyos ráugrás egy állon rúgás formájában történik meg. Tabea oldalt fekve érkezik meg néhány fordulat hempergés után, Creidusnak háttal. Mikor megint a lány felé közelít, Creidus különös dolgot vesz észre. A lány mocorogni kezd.

–               MI? TE BÍRSZ MOZOGNI??! LEHETETLEN! AZ ANYAGNAK MÁR RÉG SZÉT KELLETT HATOLNI AZ EGÉSZ TESTEDBEN! NEM MOZOGHATSZ!

Tebea nagy nehezen felül, Creidus pedig támadni próbál, de Tebea páros lábbal gyomorszájon rúgja.

–               Miből van ez a lány? - kérdem döbbenten Jaydentől.

–               Én se tudom, mikor fejlődött ennyit. Hihetetlen fizikális és mentális ereje van.

Creidus próbál felállni, Tebea feltérdel, és látszik hogy nagyon koncentrál valamire. Hirtelen lángok csapnak fel az egész ringben. A harcias nőszemély ekkor egy hatalmasat ordít és a lángok a nézőtér tetejére, szinte már az egekig csap fel. Creidus hiába próbálja elnyelni. Olyan lángmezőt teremtett, amit, hogy úgy mondjak felégeti az összes mentális energiát. A férfi félholtan fekszik ott, de Tebeának ez nem elég. Felállítja, neki támasztja a ringnek, és egy tűzgolyósorozatot zúdít rá. Ez után pedig gyomron térdeli, lefejeli, majd egy pergőrúgással pofánrúgja. Még mindig nem hagyja ellenfelét a fölrdre zuhanni. Ököllel orron csapja, majd állon könyökli ugyanazzal a kezével. A bíró megpróbál közbe avatkozni, hogy lefújja a meccset, de Tebea félre löki. Egyik pillanatban azt látom, hogy Jayden ugrik a ringbe. Azonnal odamegyek én is.

–               Tebea elég lesz! Hallod? - szólítja fel jó barátnője a vörös hajút.

–               Most már megnyerted! Legyőzted, érted? Megkapta, amit megérdemelt! - kontrázok Jaydenre.

Ekkor Tebea csak liheg Jayden karjaiba, aki összerogy végül, de még eszméleténél marad.

Jayden lehúzza a ringből, majd elviszi, hogy ellássa.

Nézem, ahogy eltűnnek ringből. Hú, ez a csaj tudja, mi az a rock ’n’ roll!

A következő továbbjutó egy olyan férfi, aki meg tudja nyújtani a kezeit, és a kezébe lévő hosszúszerű tárgyakat. Én maradtam legvégül.

Belépek a ringbe, és a közönség szinte tombol, amikor meglátnak engem. Néhány visszaintéssel viszonzom a gesztusukat. Néhányat ugrálok, majd a fejem jobbra balra mozdítom, egy kicsit bemelegítek. Aztán meglátom az ellenfelem, aki egy… NŐ! Egy sötétkék ruha van rajta, ami leginkább a fürdőruhára emlékeztet. Térdig érő fekete csizmával, haja lófarokba fogva. Meg még egy ugyanolyan színű hosszú kesztyű van rajta. Ejha…

A lány rögtön támadni próbál. De én blokkolok. A nézőtérbe visszatért Jayden. Tebeat azonban nem látom. A felém próbál ütni, kézzel félre lököm az ő öklét, majd rúgni próbál, ami elöl kilendülök egy szaltó szerű mozdulat keretében, végül guggoláshoz hasonlóhelyzetbe előre nyújtom a lábam, hogy ne közelítsen. Ekkor megfogja a lábamat, felemel a földről és a ring végéhez dob engem. Na szépen fogok kinézni, hogy egy nő fog elagyalni. Egyszerűen nem vagyok képes megütni egy nőt. Hirtelen fentről látom érkezni, ahogy belém akar taposni, de én kigurulok előle, majd elkapom a lábát, és elhúzom. Ettől hasra esik a földön. Ez arra volt jó számomra, hogy időt nyerjek a felálláshoz, de pillanatok alatt felpattan ő is.

–               Mi van, nem fogsz támadni?

–               Majd eljön annak is az ideje - felelem.

–               Nem ütsz meg egy nőt? Hmm, ritka erény egy férfitól - lép oda hozzám, és ujjait az államon húzza végig, amit Jayden rosszalló pillantással nyugtáz a nő felé. Ekkor megfogom a nő kezét, és hátrafeszítem, és a fülébe súgom:

–               Sajnálom… bármennyire is szemre való vagy, a lelki szemeim csak egy nőt képesek meglátni igazán.

–               Igazán kár… pedig olyan jóképű vagy… bárkit megkaphatsz… akár engem is.

–               De én nem akarok bárkit megkapni! - tiltakozom tovább.

–               Hát jó - zárja le a beszélgetést, és átdob maga felett. Hihetetlen erő van ebben a nőben is. Csak úgy nyekkenek, amikor háttal a földnek megérkezek. Még fel is pattanok egyszer majd utána érkezek nyugalmi állapotba. Ekkor rám mászik, és lefogja a kezeim. Nekem simul a testével, majd a nézők közé néz.

–               Azt hiszem, tudom már, kiről van szó… - mosolyog gúnyosan.

Megpróbálnám levetni magamról, de nagyon erősen fogja a kezeimet.

–               Mit művelsz Zennel?! - kiabál be a nézők közé Jayden.

–               Kiugrott a nyuszi a bokorból.

–               Nyuszi ám az édesanyád zivataros térdekalácsa! Szerencséd, hogy nem ellenem harcolsz!

–               Amelyik kutya ugat, nem harap! Mit szeretnél, mit műveljek a pasiddal? - kérdezi, de a választ nem várja meg. Hatalmasat roppan mindkét csuklóm. Eltörte a kezem! Fájdalmasan ordítok fel.

–               ZEN!!

Hirtelen füstköd teremtődik körülöttem.

–               Na találd ki hol vagyok? - hallom meg a nő hangját, de csak ütéseket érzek, és rúgásokat.

–               Ebben a füstködben sose találsz meg.

Nem nagyon tudom kiszámítani honnan támad. Majd eltűnik a füst. De a nőt sehol nem látom. Illetve… érzem, hogy… mögöttem van, és a gyanúm beigazolódik. Megpróbálnám megtámadni, de ő belém rúg és a ring végéig gurulok. Ekkor azt látom, hogy a nő az égbe emeli a kezeit. Szikra esőt szór rám. Hát furcsa megfogalmazással érve, úgy elveri ez a testem, mint jég a határt. Hirtelen előttem terem, és megpróbál lesújtani rám egy ütéssel. De én elkapom az öklét. Aztán a másikat is. Feltápászkodom, majd rá vigyorgok:

–               Szabad egy táncra? - kérdezem tőle teljes természetességgel.

–               MIVAN?

Ekkor megfogom a derekát, majd hátra döntöm - hallom, ahogy roppan a dereka.

–               ÁÁÁÁ! - ordít fel fájdalmában.

Aztán mindkét csuklóját eltöröm, ahogy szorítom a kezemmel. Iszonyatos fájdalmat érzek én is, mert enyém is el van törve, de nem szabad feladnom.

–               Hölgyem… bemutatom a tüzes tangót - folytatom, majd lánggömböt varázsolok a kezére, és a lábára, amire rátaposok, mindkét talpammal. A nő ettől ugrándozni kezd, mire elalszik a tűz végre.

–               Te kis nyomorult! - sziszegi felém, majd támadni próbál, de én villámgyorsasággal kitérek előle. Válaszul ő megint szikra esőt akar rá zúdítani, de én a sebességemet kihasználva mögötte termek, és belelököm saját támadásába. Aztán a botom előveszem, és akkora lángcsóvát varázsolok, hogy még a föld is megreped a lány alatt, amibe beleszorul a lába. Végül egy nagy lángvihart zúdítok rá, de mielőtt kilövöm rá, becsukom a szemem, és elfordítom a fejem, mert nem szeretnék ilyet látni. A lány K.O. Én nyertem a meccset. De én is négykézlábra zuhanok, és erősen lihegek… alig érzek erőt magamba. Jaydent veszem észre magam mellett.

–               Te bolond, majdnem agyonveretted magad!

–               Nem válaszolok semmit, csak rámosolygok az ápolómra, és megsimítom az arcát.

–               De csak majdnem! - vigyorgok rá.

–               BOLOND! - sziszegi rám.

Néhány pillanat múlva az ápolószobába találom magam. Jayden gyógyítgatja a különböző sérüléseim.

–               Mondd mit mondtál annak a nőnek? - kérdezi arra utalva, amikor a fülébe suttogtam.

–               Titok! - kacsintok rá, ő pedig válaszul megszorítja erősebben a törött csuklómat.

–               ÁÁÁÁ!

–               Mit mondtál neki?

–               Nem mondom el! - vágom rá. Még egy szorítás.

–               Jójójó… elmondom, elmondom! Te nevezed magad ápolónak?

Ekkor egy tárgyat kap a kezébe.

–               Oké, oké… lehet velem szót érteni. Csak annyit mondtam neki, hogy bármilyen vonzó is ő, a lelki szemeimmel csak téged látlak.

–               Aha… de az tetszett, mikor rád feküdt, mi?

–               Nem…

–               Ne hazudj!

–               Eláruljam, mi tetszik? - kérdezem költőien, mert mire válaszolna, addigra már megmondom helyette a megoldást. Magamra rántom.

–               Ennél jobban semmi nem tetszik- felelem neki lágyan.

–               Zen…

Ajkunk egyre közelebb kezd érni egymáshoz, amikor Heissa nyit be ránk. Jayden azonnal lepattan rólam, és én is gyorsan felpattanok az ágyról, és szinte vigyázzba vágom magam.

–               Ó, nem zavarok - mondja Heissa, és már fordulna is ki.

–               Nem, ez nem az aminek látszik… - feleli Jayden zavartan. Mindketten rákvörösek vagyunk.

–               Igen, csak ápolt engem.

–               Azt látom! - neveti el magát Heissa.

–               És ami azt illeti, már jobban is érzem magam… - mondom elpirulva Jaydennek.

–               Mindenesetre jobb lesz, ha összeszeditek magatokat, mert holnap kezdődnek a legjobb négy közé jutásért zajló meccsek… és te kezded, Jayden, a viharos ember ellen - majd kimegy.

–               Biztos, hogy ilyen kézzel ki akarsz állni?

–               Most magadért aggódj, Zen… be akarom bizonyítani apámnak, hogy megállom a harcmezőn a helyem.

–               Csak vigyázz magadra.

Na, feküdj vissza, ellátom a maradék sérülésed - mondja.