Prológus
Jayden Prinsten:
Minden
gyermek emlékszik többre-kevesebbre a mesékből, amiket gyermekkorában hallott.
A gonosztevő nevére, az óriás egy szemére, Jankó ravaszságára, a testvéri
szeretet fontosságára, az állhatatosság jutalmául járó boldogságra. Minden
kisfiú lovag és hős akar lenni, és minden kislány hercegnő. Nálunk ez mégsem
így volt, és a mai napig sem ez a tendencia. Teljesen mindegy, kit kérdezel,
mert a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, csak egy válasz van:
Démonvadász!
Elég jól
emlékszem a gyermekkoromra, és soha nem hallgattam meséket, csupán egyet, de
annak minden sorára nagyon jól emlékszem, s szívesen megosztom veletek:
„Vala jó és rossz, erős és gyenge, vadász és
vad. Vala egykoron egy világ, melyben a Jó volt a gyenge és a vad. Űzetett a
Rossztól, mely erősebb volt nála, és vadászott rá. Fajának minden tagjára,
lészen az férfi, nő, vagy csak egy kisgyermek.
A Rossz nem ismerte a kegyelmet és a könyörületet. Démon
formájában szállta meg a világot és szaporodott. Felvette a föld, a víz, a tűz,
a levegő tulajdonságait, hogy még egyszerűbben csalhassa tőrbe áldozatait.
Állattá vált, így vadászott. Megtanulta legyőzni a halált, lidércként élt
tovább, ha lejárt ideje, és ha tehette testet keresett magának.
A Jó nem ismerte a békét és boldogságot. Ember képében élt a
földön, és fogyatkozott. Nem vehette fel a versenyt a rá vadászó Rosszal. Az
elemek megsajnálták, s felruházták néhányukat saját képességeikkel. Így már a
Jó is képes volt bánni a föld, a víz, a tűz és a levegő erejével. Összefogtak,
szövetséget kötöttek, az „Elemek szövetsége”-t, s arra esküdtek, hogy megvédik
az „erőnélkülieket”. Mind többen és többen lettek, üldözöttből üldözővé váltak.
A Rossz emberré vált, hogy belülről bomlaszthassa ellenségeit. A
Jó pedig még erősebbé. Megtanulta megvédeni magát. Védőpajzsokkat épített a
városok köré, hogy óvhassa az ott élőket. Szert tett a jövőbelátás és a
gyógyítás képességére, hogy megelőzhesse, vagy épp helyrehozhassa a bajokat.
A harc napról napra, évről évre elszántabbá vált. Az „Elemek
szövetsége” felbomlott, helyét a Démonvadászok intézménye vette át.
Kiképzőközpontokat létesítettek, gyermekekből, férfiakból, nőkből képeztek
vadászokat, akik büszkén vállalták ezt a feladatot. A feladatot, hogy
megvédelmezzék erő nélküli társaikat, a démonok különböző fajaival szemben. Úgy
tűnt, a Jó legyőzheti a Rosszat…
Egy napon a démonok újabb segítséget kaptak. Galdor minden
gonoszok leggonoszabbika személyében. Ő seregbe szervezte őket, s immáron ők is
csapatokban dolgoztak és támadtak. A Démonvadászok alulmaradni látszottak, de a
Jó támogatást küldött nekik. Kristályokat, öt mágikus erejű kristályt a víz, a
tűz, a látás, a gyógyítás erejével és ellenfele, a démonok erejének alapjául
szolgáló fekete kristály egy darabját. Öt fiatalra bízta őket, akik legyőzni
látszottak Galdort.
A Rossz még mindig erősebb volt. A kristályhordozók az életükkel
fizettek a harcért. Az emberek ismét vaddá váltak, akik üzettek, és a
Démonvadászok immár elkeseredetten próbálták menteni a menthetőt. Egy napon
megszületett a remény! Egy kislány személyében, akiben eddig ismeretlen erők
rejlettek. A kislány felnőtt, és vadászokat képzett ki, öt fiatalt, akik a régi
kristályok birtokában voltak. Az ő sorsuk egy másik história!”
S hogy mi is történt
pontosan a felnőtté vált kislánnyal, és az öt fiatallal, azt soha nem tudtuk
meg, de a mese folytatódott.
„A világ megváltozott. A Rossz már csak hírhozóként volt jelen a
démonok között. Más egyedekre talált, akik sokkal hatékonyabban irthatták a Jó
követőit. Az emberek váltak célpontjává, hiszen az ember hajlamos megtorpanni a
nehézségek láttán, és ha van rá lehetősége, a rövidebb utat választja. Sokan
közülük átálltak ellenségeik mellé, akik sötét és új erőkkel ruházták fel őket!
Míg a démonok közül jó páran az emberi társadalom teljes értékű tagjaivá
váltak, az emberek egy része a gonoszok mellé állt. Az ősi ellenségek mára
barátokká váltak, s a barátok közül jó páran ellenséggé. Az emberek a démonok
bábjaivá lettek, fel sem ismerve, hogy csak eszközök az emberiség kiirtásának
nagy tervében. A démonok és emberek harcát felváltotta az ember-ember elleni
küzdelem. Melyben mégis a démonok mozgatják a szálakat, csupán rejtve, s ha Jók
találkoznak az utcán másokkal, nem tudhatják, barát vagy ellenség!”
Szép mese, ugye?
Gyermekként rajongtam érte, de felnőve rá kellett döbbennem, hogy az egységes
világ már nem létezik. Országokra szakadtunk, s különválasztottuk az öt
kristályt, melyeknek együvé kellett volna tartoznia. Sokszor kérdeztem
magamtól, és édesapámtól, jó-e ez így, nem tartanak-e az országok vezetői a
következményektől, hiszen rövid és vérrel teli küzdelmeink során csak akkor
voltunk igazán erősek, ha összefogtunk. Apa azt mondja, meg van annak az oka,
hogy így történt. Az öt fő ország kapott egyet-egyet a kristályokból. Így
született meg Terra – A vízkristály országa; Dam - A látókristály országa;
Lotte - A gyógyító kristály országa; Lisburry - A fekete kristály országa és
mind közül a legerősebb Carlsea - A tűzkristály országa. Vezetője Golden Prinsten
Mester, az édesapám, aki magához véve a kezdeményező szerepet, igyekszik jó
vagy talán jobb viszonyt kialakítani a másik négy országgal. Örülök neki, hogy
így döntött, de sajnos neki is vannak gyenge pontjai, rögtön kettő, és néha úgy
érzem, a démonok most erre pályáznak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése