MetalGun - 5. fejezet

MetalGun

by: Sheeny

5. rész - Furcsa megbízás

Az óra hajnali ötöt mutat, de Toru nem tud aludni. Hanyatt fekszik tenyereit feje alá téve, és a plafont bámulja. Természetesen nem azon gondolkodik, hogy meszelni kéne vagy sem. Gondolatai egészen a tegnapi napra nyúlnak vissza, és újra azt a pillanatot idézi fel, amikor meglátta Mizukit. Annyira szerette volna magához ölelni. Egyre inkább azon gondolkodik, hogy miért jó neki tényleg, hogy ennyire ostorozza magát, és egyszerűen megvonja magától egy új kapcsolat lehetőségét. Hiszen ő maga is tudja, hogy tovább kell lépni, de ez öt év után se sikerült neki teljesen. Apja példája lebeg előtte, hiszen anyjának halála után senki nem volt az életében. Toru szülésébe halt bele. A kis Sakamotot még megtudták menteni, őt viszont... Már nem sikerült időben, pedig az orvosok mindent megtettek. Takeshi pedig azóta se engedett magához közelebb senkit. De vajon miért? Mert mindenkiben az anyját kereste? Vagy egyszerűen csak nem volt már később olyan nő az életében, aki miatt túl tudna lépni, és folytatni az életét. Az ifjú Sakamoto esetében határozottabban az utóbbi eset látszik fennállni, már csak arra próbál rájönni, hogy mitől került hozzá közel egy olyan lány, akit alig ismer, és egy kezén meg tudja számolni, hányszor találkozott vele. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon a kémia megállítatlanul szolgálatba helyezte magát, és azóta se tartott pihenőt. Mert ez bizony szerelem első látásra. "Bolondság" - mondja ki hangosan a gondolatait Toru, de rögtön ellent mond magának, amint rájön, hogy Tiffany is hasonlóan csavarta el a fejét. Egyre kényelmetlenebbé válik neki ez a pozíció, ezért hasra fordul, állával a kezeire támaszkodva. Eszébe jut Kazuo, és arra gondol, hogy mennyivel könnyebb dolga van neki ilyen felfogással, aki nem különösebben gondolkodik az ilyen efféle lelki dolgokon. Ő azonban nem tud ilyen lenni. Vagy lehet, hogy ő is csak az igazit keresi, de amíg ez nem jön össze, legalább a testi örömök legyenek meg? Érzelmek nélkül szexuális kapcsolatot létesíteni... Kazuo ráadásul híres is, úgyhogy túlzás nélkül állíthatja, hogy a világ a lábai előtt hever, nem kell megerőltetnie magát ahhoz, hogy társaságot találjon esti elfoglaltságokhoz.

Az extestőrnek azonban hirtelen más szükséglete támad. Rettenetesen szomja lesz, de nem az átlagos módon. Feje enyhén lüktetni kezd, ami másodpercek alatt egyre gyorsabb lesz, a torka pedig úgyszintén rövid idő alatt produkál egy olyan ingert Toruban, amitől azonnal kipattan az ágyból, és miközben a torkát fogja, másik kezével kinyit a konyhában egy fejmagasságban elhelyezkedő kisszekrényt, amiben egy dobozt tárol, ami számzárral van levédve. Gyorsan leveszi, majd miután sikerül kinyitnia, egy üvegcsét velő, ami vöröses árnyalatú a tartalma, és villámgyorsan ki is ürül belőle, amint azt a férfi egy hoppra lehajtja. Még mindig verejtékezve zihál a mosdó felett, de most már érzi, hogy fokozatosan kezd visszaállni a normális állapot.

- A fenébe, megint túl sokat vártam! - sziszegi magának dühösen.

A dobozt visszacsukja, amitől működésbe lép egy automatikus zár, így megint csak kóddal lehetséges a felnyitás, és végül a helyére teszi. Mit tartalmazhatott vajon az az üvegcse? Talán vér lehet? Vagy valami más speciális folyadék? Mindenesetre biztos, hogy nem málnaszörp, pláne, ha ezt ilyen speciális tárolóeszközben tartja.

A férfi ezután nekilát reggelizni, ha már aludni úgysem tud. Tegnapról maradt még négy, zsömlénél valamivel nagyobb méretű gombáspárna, mely a kedvenc eledele is egyébként, valamint paradicsomlevet vesz elő, ami igazán abszurd az előző szituáció után. Úgy látszik, Toru gyanúsan vonzódik a vörös színű italokhoz. Kivéve persze a sör. Nagyon kicsit felmelegíti a gombáspárnákat, majd kedvtelenül majszolgatni kezdi őket, közben bekapcsolja a TV-t, ahol épp különböző zenei japán popzenei avagy J-pop klippeket sugároz. Toru fejcsóválva kapcsolgatja tovább a tévét. Nem sok értelmét látja az áramot fogyasztani, ezért lekapcsolja. Felöltözik, és az autójába száll inkább és cél nélkül útnak indul. Majd útközben eldönti, hogy hova megy. De alighogy befordulna az egyik elágazáshoz, egy lány rohan elé a zebrán. Toru elrántja előle gyorsan a kormányt, így egyenesen egy lámpaoszlop felé száguld. A férfi gyors reflexeinek köszönhetően azonban sikerül úgy kormányoznia Corvettjét, hogy pontosan az oszlop és a fal között farol el, és végül megáll az út közepén, ahonnan gyorsan el is hajt a járdára fel vissza, nehogy valaki belé ütközzön, majd gyorsan a lányhoz siet. Szerencsére az ijedtségen nincs baja. Fortuna ma jó fej volt.

- Nem lett semmi bajod? Jól vagy? Sajnálom! - mondja a lánynak, miután odaszalad.

- Nem történt semmi. Isteni csoda, hogy nem törted össze te sem magad!

Felsegíti a lányt, majd Toru kérdezni kezdi őt.

- Mondd csak, merre siettél ennyire?

- Elfajult devilek elől menekültem - majdnem elkaptak.

- Elfajult? - lepődik meg őszintén a dolgon. - Hányan voltak?

- Hárman azt hiszem.

- Jobb lesz, akkor ha hazaviszlek. Szállj be.

Toru furcsa mód úgy érzi, hogy nem őszinte hozzá a lány. Maga is meglepődik, hogy ilyen biztosan meg van győződve róla, hiszen korábban nem volt ez ennyire jellemző rá. Ez a megérzés kíváncsivá tette, hogy mit akar a lány. De amíg nincs egyértelmű bizonyítéka a megérzésen kívül, addig nyugton kell maradnia.

Egy pár szót ejtsünk az elfajult devilekről, és ehhez most menjünk vissza Ádámig és Éváig. A világon három főbb fajt tartanak számon: az emberek, a devilek, és az angeleket. A devilek alapvetően emberi természetűek, és a kinézetük is hasonló bármely más emberéhez. Némelyikük azonban elég darkos stílust képvisel. Képességeik leginkább a vámpírokéval egyezthetőek össze. Különleges ismertetőjegyük, hogy a szemüknek a színe az piros, és nagy százalékának fekete hajjal rendelkezik. Amiben eltérnek a vámpíroktól, hogy bírják a napot, és még csak nem is csillognak. Ezen kívül képesek rendes kaját is fogyasztani. Fő éltető elemük azonban a vér. Máskülönben elfajulnak. Olyankor teljesen levetkőzik emberi mivoltukat, és ha az elfajulás oka a szomjúság, akkor gyakorlatilag soha nem fogja már visszanyerni személyiségét. Egy agyatlan éhes fenevaddá változik mondhatni, még talán a zombinál is veszélyesebbé.

Létezik egy legenda ami azt mondja, hogy eluralkodik rajtuk a fenevad. Ők maguk között így mondják. Azt tartják ugyanis, hogy régen a fenevad, és az ősatya tartotta fenn az egyensúlyt a két faj között. A fenevad természetesen nagyobb hatalmat akart, ezért előbb-utóbb elkerülhetetlen volt egy gigantikus méretű háború, ami végeláthatlan hosszúságúnak nézett ki, míg végül maga a két istenség csapott össze és tett pontot az egész háború végére. A harcba mindketten belehaltak, ám a fenevad halála előtt elszórta a lelkét a devilekbe, és ez generációkról generációkra terjed. A fenevad lelke ezért leginkább egy be nem teljesedett vágyat jelképez, aminek hatására kialakul ez az elfajulás, ahonnan csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nincs visszaút. Az elfajulást kiválthatja így egy be nem teljesedett vágy is, ez viszont a veszélyesebb fajta, mert ezek továbbra is képesek gondolkodni, és gyűlöletüket vér fogyasztásával képesek kordában tartani, és mindenre emlékeznek, ami a múltban érte őket, és emiatt a "javulásra" némileg nagyobb esély van, mint szomjúság miatt elfajzott társaik esetében.

A devilek nagyon gyors mozgásra képesek, fel tudják mérni a másik szándékát, valamint megérzik a másik szagát, avagy illatát, attól függ férfi e vagy nő az illető. Ezekkel a jelzőkkel különböztetik meg őket, amint éreznek valakit.

- Remélem, hogy nem nagyon érezték az illatod - mondja Toru. - Ha szerencsénk van, akkor gyenge érzékeik vannak és nem fognak újra ránk találni.

Ekkor a szebbik nem képviselője szólal meg.

- Merthogy nem egyformán éreznek meg minket?

- Így van. Vannak gyengébb és erősebb képességű devilek természetesen, akárcsak nálunk embereknél.

Toru sok mindent tudott a másik két faj tulajdonságairól. De a legfurcsább, hogy mintha ő is rendelkezne egy-két ilyen képességgel.

- Nagyon köszönöm, hogy elviszel. Nem leszek hálátlan.

- Igazán nincs mit, ez természetes. Nem kell semmivel meghálálnod.

- Te egy igazi úriember vagy Miszter...

- Jaj, még be sem mutatkoztam. Sakamoto Toru.

- A testőr Sakamoto? - Hiszen ki ne hallott volna arról a Sakamtoról, aki Erzsébet királynő kíséretében is részt vett, és egyszer pedig magát a Pápát kellett megvédenie. És akkor még csak 16 éves volt.

- Igen, de hívjál csak Torunak.

- Rendben.

A lány pedig úgy virult, mint a tejbetök. Toru kezd elgondolkodni, hogy lehet, hogy hirtelen jött megérzései tévesek voltak, és csak egy átlagos lány? Mindenesetre népszerűsége még ennyi év után is fennmaradt? Kazuo biztos irígy lenne.

És ha már Kazuo szóba jött... Na ő ezúttal se hazudtolja meg magát, és nagyon kellemesen szórakozik egyik rajongójával. Ahogy az lenni szokás, sztorizgatással fűzi a lányt, aminek épp a végén tart, mikor megérkeznek Kazuo háza elé.

- ... Nem voltam előnyös helyzetben, és gyorsan döntenem kellett. De én nem hagytam ennyiben a dolgot! Berántottam a kéziféket, megfordultam és onnantól esélye nem volt! - meséli Kazuo vélhetőleg egyik bajnokságbeli csatáját.

- Annyira zavarban vagyok! - pironkodik a lány válaszul, aki így akarja megjátszani az aranyost. Visszataszító az ilyen, de a szépfiúnak arra bőven jó, hogy elhetyegje vele az éjszakát.

- Lazíts kislány! Élvezni kell az életet! - húzza szorosabban magához, amikor meghallja, hogy valaki mintha az ajtóval szórakozna.

- Mindjárt jövök, szivi! - böki oda a lánynak. Nem akarja felkelteni benne a gyanút, hiszen ha nagy gáz van, akkor még ezeknek a lányoknak is olyan gyorsan száll el a libidója, hogy azt még egy űrsikló se érné utol. Szóval reménykedik benne, hogy nincs nagy baj, mert az nagyon utálja, ha valaki szexuális tevékenység előtt vagy közben zavarja meg.

Arca rá nem jellemző módon elkomolyodik hirtelen, és tekintete egy nyitott bejárati ajtót konstatál. - Itt várj meg! - szólítja fel a lányt, és bemegy a házba. Körülnéz, majd miután megállapítja, hogy mozdítottak el semmit, tehát betörésről nem beszélhetünk. Egyedül az ajtó zárjában keletkezett zár. Amikor körülnézne az emeleten is, egy hatalmas üvöltést hall meg maga mögül. Meglepetten fordul meg, ahol egy vörösen izzó szempárral találkozik, ami egyre közeledik hozzá. Egy elfajult Devil vetődik felé, akit Kazuo fejbe lő, majd félreáll előle, az eltalált lény pedig pontosan mellette csúszik el egészen a falig. Az önmagából kifordult teremtmény ettől még azonban nem hal meg, hanem megint meg akarja támadni a mesterlövészek királyát, aki most a szívére tüzel, és ezzel már viszont halálos sebet ejt rejtélyes támadóján. "Most mit csináljak veled?" - habozik egy darabig, végül egy szekrénybe teszi, amit be is zár. "Majd később eldöntöm" - zárja le ezzel az ügyet.

Egy probléma még megoldásra vár. Az ingje véres, és valahogy az ajtót is meg kéne magyarázni. Amint ezeket konstatálja, káromkodik egyet, hiszen nemrég vette ezt az inget. Na meg így nem mehet vissza leendő áldozatához. Ekkor támad egy ötlete. A hűtőből egy üveg bort vesz ki, amit rögtön ki is nyit meglepő gyorsasággal, némi folyadékmennyiséget lehúzva a torkán, mintha véletlenül magára öntötte volna. Cselekedetét pont sikerül befejezni, amikor a lány bedugja a fejét az ajtón és megkérdi, hogy bejöhet-e végre. Így, hogy elmúlt a veszély, beengedi, és imádkozik, hogy ne pillantson hátra, mert bizony a fal véres maradt az elfajult devilre leadott első lövés miatt. Szerencséjére szexpartnerét jobban leköti a Kazuon fellehető nagy piros foltok, és totális riadtság üt ki ettől az arcára.

- Jézus, te vérzel! - mondja majdnem felsikítva.

- Nyugi, nyugi, semmi ilyesmi, nézd csak! - nyugtatja meg, miközben próbálja a szobája felé terelni. Ez egy nagyon különleges bor! Ezzel akartalak meglepni, erre nem magamra öntöm? - magyarázkodik ártatlanul. - Látod, a ravasszal jól bánok, de a parafa dugó kihúzójával már nem. Na mindegy, valamivel kiszedem ám, csillapodás van. Menj fel a szobámba, mindjárt megyek én is! Mire felérek, már csak a bugyid legyen rajtad, vagy már az se.

- Rendben. Kíváncsi vagyok, velem hogy fogsz bánni... - kacsint rá a hölgy, majd felmegy fájdalmasan feltűnően rázva a fenekét.

Szerencse, hogy a sokk miatt, az ajtóra már nem figyelt a lány, akinek ha az IQ-ja kettővel nagyobb lenne, lehetne már növény is akár. Kazuo maga pedig az inget gyorsan leveszi, és a szennyesbe teszi. Sokáig úgy se lett volna rá szükség. A szobában a lány már fehérneműre vetkőzve várja, ahogy azt Shinizaki is elvárta. Egy szőke, hosszú hajú szépség, kék szemekkel, fekete, csipkés fehérneműt visel, francia-stílusú alsóval. Kazuo rögtön csókolgatni kezdi a lányt, aki hevesen viszonozza és... A többit meg már a fantáziátokra bízom. Bosszankodás ide vagy oda, de a másik szálon is esemény folyik.

***

Toru hajt a szűk utcában, mint a meszes. A semmiből hirtelen két éktelenül erős fényszóró világít az arcukba, majd tüzet nyit. 

- Bukj le! - parancsolja a lánynak Toru, aki egyúttal hatalmas lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, hiszen kifarolva sikerül kitérnie a lövések elől, és így suhan el a támadó mellett is. Toru próbálja egyenesbe kormányozni az autót, azonban túl nagy lendülettel fordítja a kormányt, ezért az autó orra a másik irányba néz most már, és egyre közelebb sodródnak a ház falához. Annyi ideje van még azonban, hogy egy újabb kormánymozdulattal és a gáz megfelelő adagolásával sikerül egyenesbe hoznia a gépet, és most ura a helyzetnek, így megfordul, hogy visszamenjen támadójához, aki egyenesen feléjük robog, közben rövid szünetekkel lövéssorozattal teszteli Toru képességeit, aki jobbra-balra csúszkálva-cikázva ügyesen kerülgeti a golyókat. Miután elhaladnak egymás mellett, mindkét fél egy újabb kézifékes mozdulattal fordítja meg autóját, így újra farkasszemet néznek egymással. Az eddig ismeretlen támadóról annyi már kiderül, hogy egy piros, kívül-belül igencsak szépen tuningolt Dodge Challengerrel rendelkezik, méghozzá az újabb kiadásból. Tulajdonosának hangja, mély, higgadt és nyugodt.

- Nem is rossz. Nem csak legenda, amit mondanak rólad! - dicséri meg Torut az ismeretlen.

- Ezzel akartál harcképtelenné tenni? - kérdi értetlenkedve a megtámadott.

- Sokan nincsenek felkészülve a támadásaimra, hidd el nekem. Csak olyanok képesek ezt elkerülni, mint amilyen te is vagy.

- Ki küldött? - kérdezi tőle rögtön témát váltva.

- Itt nem az számít, hogy ki küldött, hanem amiért jöttem.

- Mi van?

- Ezt igazán tudnod kéne, különösen neked, Toru.

- Mi az édesanyám térdekalácsáról süketelsz nekem?

- Elég a dumából, essünk túl rajta! - szólítja fel válasz helyett, és már támadásba is lendülne, de Toru leállítja.

- Nem harcolok ennyi ház között, ahol ennyi emberélet forog veszélyben! - tiltakozik ezen érveléssel.

- Hmm... Legyen, ahogy akarod, tiszteletben tartom a döntésed - viselkedik az előbb még a testőrt letámadó alak úriember módjára. - Még ha nem is kedvellek, azt becsülöm benned, hogy fontos számodra a tisztességes harc, akárcsak számomra is - folytatja - Sakamoto Toru... Még találkozunk!

A férfi ezután elhajt. Toru megnyugtatja a lányt, hogy most már felegyenesedhet, elmúlt a veszély. "Pff, micsoda alak!" - Jegyzi meg magának. Egy darabig eseménytelenül autóznak, mire megérkeznek a lány címére. A fehér színű ház nem nagyon tér el a többi háztól. Van neki ajtaja meg ablaka. Na de bővebben leírva két oldalról lehet felmenni a bejárati ajtóhoz, ami mellett balra egy díszes virágokkal tarkított ablak helyezkedik el. Meglepő talán, hogy ennek a háznak lapos teteje van.

Toru kiszáll a kocsiból, és udvariasan kinyitja utasának az ajtót. A lányt most jobban szemügyre tudja venni, hogy nyugodtak a kedélyek. Fekete cipő van rajta, testre feszülő farmernadrágot visel, és egy szűk, ugyanúgy passzentos fekete felsőt, ami nem takarja el még a köldököt sem. Sötétbarna szeme van és fekete haja, ami balra van elfésülve.

- Gyere be - szólítja kedvesen a lány Torut- Nem kérsz valamit inni? - kérdezi tőle, miután bementek.

- Kösz nem, nem vagyok szomjas utasítja el.

A lakásba belépve rögtön a nappaliban találjuk magunkat. Egy nagy barna szőnyeg terül el végig, krémszínűbb hullámos mintázatokkal. A falon halványsárga háttérszínű különféle zöld faleveleket ábrázoló tapéta feszül a falra, a plafon pedig ugyancsak kávébarna színű, és egy nagy kör alakú lámpa díszeleg a közepén. Balra át lehet menni egy wc-be, jobbra pedig egy nagy gardrób van, amellett pedig a konyha, ahova az emeletre vezető lépcső mögött lehet bejutni. Az emeleten van a hálószoba, valamint mellette a fürdőszoba.

- Szeretném meghálálni, amit tettél - ajánlja fel magát az "ügyfél".

Toruban ez egy könnyűvérű lány benyomását kelti, ennek ellenére belemegy a "játékba", ami talán kicsit furcsa, ha azt nézzük, hogy Mizukit még csak meg se ölelte, most pedig már a nappali kanapéján kötnek ki, ahol Toruról már lekerült az ing és a póló, már csak a farmernadrág van rajta. A lány egy szál fekete tangában feszül neki Torunak, simogatva a férfiak egyik legérzékenyebb pontját, hüvelykujjával pedig ajkát izgatja, néha érintőlegesen megcsókolva. Lehet, hogy Toru teljesen kifordult magából hirtelen, és mégiscsak úgy gondolja, hogy Kazuo csinálja jól? Vagy teljesen független Kazuotól és elkezdett csak úgy élni? Ez azért is meglepő, mert Torura sosem volt jellemző, hogy ilyen könnyen elveszti a fejét. De ha azt nézzük, hogy öt éve nem volt nővel, akkor talán érthető, hogy eddig a pillanatig volt képes visszafogni magát, és minden eddigi elvét porba rúgva a nőkkel kapcsolatba végül ilyen könnyen megadja magát egy ismeretlen nőnek.

Hamar a hálószobában kötnek ki, ahol annyira van sötét, hogy egymást még pont látják, és az ajtóval szembe néző rácsos ágynak löki neki a megvadult Torut.

Hirtelen egy bilincs kerül elő, ami hamar Toru csuklóján kattan "átölelve" a díszes, rácsos ágy egyik függőleges elemét, szemét pedig beköti egy fekete kendővel. Sakamoto Toru lenne az utolsó ember, akiből ezt bárki képes lenne kinézni, hogy ilyen dolgokban benne van, de az ember mindig tanul valamit.  Következő lépésként a lány nyelvével Toru nyakát kezdi izgatni, miközben lassú mozdulatokkal csípőjét folyamatosan ringatva odadörgölőzve gyengéjéhez. Körülbelül két három percig csinálja ezt, amikor azt mondja, mindjárt visszajön.

A fürdőbe megy ki, egy szekrényből pedig pisztolyt vesz elő. Úgy tűnik Toru rosszkor rossz időben váltott szemléletet, valójában ez a lány is csak arra hajtott, mint előző két ellenfele. Hűvösre tenni őt. A testőrnek bejöttek az első megérzései, de hiába, ha végül alábbhagyott a gyanú. Toru sosem tévedett pedig, mindig alaposan felmérte a másikat. Ilyen nyomorultul végezné tehát Sakamoto Toru, akit érzelmi gyengülésének köszönheti végül halálát? A lány magabiztosan lépked vissza csőre töltött fegyverével, ám az igazi fordulat csak ekkor következik be, amikor belép újra a hálószobába. Ördög műve lehet ez, gondolja. Ugyanis az ágyban egy megbilincselt, bekötött szemű fiatal fekete hajú nem dohányzó férfinak kéne feküdnie. Helyette a nagy büdös semmit találja ott. A lány jobban belép. Toru mögötte áll, aki eddig falhoz volt lapulva. Hideg pisztolycsövét majdnem gyilkosához nyomja. Most már világossá vált, hogy Torunak egy pillanatig se lankadt a figyelme, és teljesen átejtett mindenkit a világon most. De a fekete hajú lányt mindenképpen.

- Jaj de jó kis játék, játszunk még tovább! - vigyorog - Most te jössz! - mordul rá, és arca is komolyabbá válik. A lányt hasra fekteti az ágyon, most ő van odabilincselve az ágyhoz. Így lehet a mennyből a pokolba jutni. Egyre sűrűbben kapkodja a levegőt a rémülettől, szemeiben ijedtség lett úrrá, de ki nem lenne ijedt amikor folyamatosan a fegyver hideg érintését érzed a tarkódon. Torut ez viszont most nagyon hidegen hagyja. Ziháló áldozatát vallatni kezdi.

- Azt hitted, megeszem ezt a trükköt?! Ki parancsolta, hogy ölj meg? - rivall rá, majd a lány állához szorítja a fegyvert, szinte már fáj neki. Annyira halálra van rémülve, hogy mindjárt szívroham végez vele, nem Toru. Ennél is jobban fájhat neki, ahogy beléje térdel egyre mélyebben. Amaz felnyög fájdalmában, alig tud válaszolni. Toru magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért bánik ilyen keményen a lánnyal, mintha nem egészen ő irányítaná a cselekedeteit.

- Esküszöm, nem tudom! Még a nevét sem mondta el! - üvölti a lány.

- Jól van, elhiszem - enyhít nyomásán Toru. - EGY FENÉKET! - nehezíti rá újra a súlyát. - AZ IGAZAT MONDD! DERIONNAK DOLGOZOL TE IS, UGYE?!

- TÉNYLEG NEM TUDOM! Csak annyit mondott, hogy ne öljelek meg, hanem csak kábítsalak el... Igen, a pisztolyomban kábító lövedék van! 

- Ahhoz kell a hangtompító? - kérdezi jelezve, hogy nem találja túl meggyőzőnek a választ.

- Még nem tökéletes a fejlesztés, ezért hasonlóan hatalmas zajt csap, mint egy igazi pisztoly.

- Valóban? És honnan jutsz te hozzá ilyen ketyerékhez?

- A megbízom adta! Nem tudom, honnan jutott hozzá! Annyit mondott még, hogy ő maga akar "kezelésbe" venni. Egy elfajult devilnek tűnt. Többen nem mondott - fejezi be mondanivalóját, válaszul csak egy fegyverkattanást hall, ami az élesítést jelzi, a nő tovább könyörög. - Tényleg az igazat mondom!!! Ne ölj meg, kérlek!

- Érdekes, az előbb még kukkot se tudtál róluk! Most meg már elfajult devil mi? Tudtam, hogy Derion embere vagy!

- Ne ölj meg... - ismétli újra már sírva a lány.

- Megölni... Testőr vagyok. Az a feladatom, hogy MEGVÉDJEM az emberek életét, nem pedig az, hogy ELVEGYEM. De ha nincs más választásom, még a végén kénytelen leszek egyszer az utóbbit megtenni. Kár, hogy pont most kezdtem egyre inkább úgy érezni.

- NE!

A tiltakozás hiába való, a férfi a szájába a pisztolyt. Lassan húzza a ravaszt... és ha lenne a tárban töltény, akkor az biztos szét is szakította volna a lány fejét, de nem így lett. Toru csak egy nagyon rossz viccet űzött áldozatával.

- Azt hiszed olyan vagyok, mint ők? - mondja neki lenézően.

- Engedj el, kérlek!

- Én is ki tudtam szabadulni, akkor neked is menni fog.

- Mi vagy te, valami Houdini?

- Nem, de te túl zajos vagy - fejezi be majd beköti a száját azzal a kendővel, amivel előbb az ő szeme volt és távozik.

Hazaérkezve leül az ágy szélére, és fáradtan arcát a kezébe temette. De alighogy elmerült a gondolataiba, csengetést hall. Az ajtót kinyitva azonban minden megtörtsége elszáll.

- Mizuki? - lepődik meg. Nem számított rá azok után, hogy tulajdonképpen eltaszította magától.

- Remélem, nem zavarlak! - néz maga elé szemlesütve, szinte nem is látni a tekintetét. 

- Nem, nem zavarsz. Sőt, örülök, hogy újra látlak. Nézd, Mizuki! Sajnálom, hogy tegnap olyan hirtelen elmentem, csak... - mondja miközben magához öleli a lányt. Torunak egyre hevesebb lesz a pulzusa és a teste felforrósodik.

- Semmi baj, Toru - csitítja le Mizuki őt. - Csináltam neked csokis croissoant. Tudom, hogy ez az egyik kedvenced - ad neki át egy kicsi kosarat.

- Imádom! - csillannak fel Toru szemei, rögtön rá is veti magát az egyik finomságra, és gyermeteg módon kezdi azt habzsolni. - Mmm... Ez isteni!

Mizuki válaszul mosolyog.

- És te nem kérsz valamit? - kérdi Toru udvariasan.

- Ó, nem. Már megyek is haza, csak beugrottam hozzád, meg szerettem volna ezt átadni neked.

- Ne vigyelek el?

- Nem szükséges! Már rohanok is! Szia! Szép napot!

- Mizuki! Várj! - szalad utána Toru egy darabig de hiába, hajthatatlan.

"Biztos a tegnapi miatt!" - gondolja. Közben motoszkál benne a gondolat, hogy mit akarhat tőle a piros Challengeres férfi. Úgy gondolja, jobb lesz, ha holnap felkeresi a Mestert. Visszaül a péksüteményekhez, amikből eszik még egy párat. "Hmm, ez tényleg isteni jó lett. Azt hiszem, az öreg pékünknek riválisa támadt!" - szögezi le magában mosolyogva. Nagyon laktatóra sikerültek, ezért jobbnak is látja, ha kicsit ledől pihenni egyet. Reméli, hogy Mizukinak nem esik baja. Nem lakik messze, de akkor is. Jobbnak látja, ha később felkeresi. Az óra nyolcat mutat, mikor elalszik. Öt órás alvást követően hirtelen felül.

- Jézusom, már ennyi az idő?! Azonnal indulnom kell!