MetalGun
by: Sheeny
08. rész: Az estély
Ryan csalódottan állítja le a motort, amikor szállásához érkezik. Csalódottságának oka egyértelműen az elmaradt harc. Mérgesen bevágja Dodge-ának az ajtaját, majd ajtaját berúgva érkezik meg lakába. Ezzel a képességgel elmehetne valamilyen termék ügynökének is, hiszen garantáltan sikerrel jutna be minden házba, és ha nem is a legfinomabb úton ugyan, de biztosra vehetjük, hogy vevőket is szerezne. A mi Cullimore-unk azonban tökéletesen elégedett azzal, amit jelenleg csinál, még akkor is, ha életének kisiklását tulajdonképpen a fejvadászat okozta.
A ház semmilyen szemszögből se tűnik bizalomgerjesztőnek, az egész faépítmény úgy néz ki, mint amelyik bármelyik pillanatban összedőlhet, és a szentlélek is már nagyon erősen szuszogva, minden erőtartalékát bevetve tudja már csak megtartani.
A helyzet belülről se reménykeltőbb. Belépve jobbra egy kis zuhanyzókabin van, egyenesen tovább pedig rögtön a szobában találjuk magunkat, ahol Ryan spártai körülmények között él. Mindösszesen egy egyszemélyes ágy található a szemközti ablak alatt, valamint jobbra az íróasztala, amin teljes káosz uralkodik. A monitor mellett rendezetlen papírokat lát, amerre az ember szeme ellát. Az íróasztallal szembe egy újabb "lyuk" található, ami a konyhába vezet át.
Cullimore leginkább azért választotta ezt a helyet, mert az előzetes terepszemléje alapján ez a szállás van a legeldugottabb helyen, így nyugodtan végezheti a munkáját. Isteni csoda, hogy van Internethozzáférés ezen a helyen.
A férfi belépve szobájába rögtön az ágyra dobja fekete pólóját, amint leveti azt, így most fekete trikója és szabadon maradt erős karja látható, amin jól látszik, hogy ez bizony nem a szteroidok hathatós közremködésének köszönhető, hanem úgy hívják ezt, hogy maga a nyers erő. Ebben nem elhanyagolható jégkorongos múltja sem, ahol a játékosoknak a pályán korcsolyázva állandóan csúcsra járatva kell bevetnie magát az embernek, és ez igen nagy erőnlétet kíván. A számítógép mögé ül, és a korábban elmentett híreket kezdi olvasni a gyilkosságokkal kapcsolatban, közben egy lapot tanulmányoz előtte, melyhez egy kép van odatűzve gémkapoccsal. A kép egy fiatal, jóképű fekete hajú férfit ábrázol, elől rövid, tüskés hajjal, hátul pedig hosszabbra hagyva hajkoronáját. Rágyújt egy cigire és elgondolkodva nézi az eddig gyűjtött adatokat az illetőről, majd újra a monitorra néz. Mi az, ami ennyit érhet ennek a férfinak? A kormány persze mindent titkol, ő pedig annyira nem ért a gépekhez, hogy betörjön a szerverükre, hogy kiderítse a valódi igazságot. Elgyötört arcot világítanak meg a monitor fényei, mire Ryan elunja a dolgot és lekapcsolja a gépet, az iratot pedig hanyagul ladobja a monitor mellé. Egy szakésüveget ragad meg, aminek a tartalma félig még teli van. Egy képhez sétál oda, ami őt és Takeshit ábrázolja egy vidám pillanatban. Ryan fog két olyan tálkát, amiből hagyományosan szokták inni ezt az italt, és tölt beléjük. Az egyiket leteszi a kép mellé, a másikat pedig ő fogja meg és letérdel elé, és a kép felé nyújtja a tálkát.
- Egészségedre, harcos barátom! - mondja Ryan, majd lehúzza. A másikat érintetlenül hagyja a kép mellett, és hanyagul leveti magát az ágyra. Percek kérdése és elnyomja őt az álom.
---
Toru némi gondolkodás után úgy gondolja, hogy a halványszürke öltönyét fogja felvenni. Kinéz mellé egy fekete inget, és egy szolíd, bordó nyakkendőt. Elégedetten mosolyodik el, hogy nem is rossz. Sikerül egy félcipőt is kukáznia mellé. Toru erősen elgondolkodik, hogy ez jó e még vajon a lábára. Meglepődve tapasztalja, hogy egy kicsit szűk csak a cípő, de elviselhető. Úgyhogy nincs más tennivalója vele, ki kell boxolnia, és máris teljes a megjelenés. Második lépésként azon gondolkodik el, hogy miképpen tankoljon fel az üvegcsékkel. Hiszen egyszer legalább biztosan szüksége lesz rá, és elég népes társaságra lehet számítani, és a mosdó sem a legjobb hely a bevitelhez, hiszen oda is bárki betérhet ugyanabban a pillanatban ennyi vendégből. Végül eldönti, hogy egyet megiszik indulás előtt, egyet pedig eltesz magának.
Toru egészen késő délutánig aztán nem tud mit kezdeni magával. Nem köti le se a tv, se a számítógép, de most valahogy egy fél tucat gompáspárna bepuszilása se motiválja. Teljesen össze van szorulva a gyomra, mert még mindig nem ülepedtek le benne a tegnapiak. Öt évig nem kezdett párkapcsolatba, ezért nagyon szokatlan volt neki most megint, hogy ilyen gyengéd volt hozzá valaki. Egy darabig a telefonját nézi, majd rövid habozás úgy gondolja, hogy tárcsáz. Idegölő másodpercek után a vonal másik végén meghallja Mizuki hangját.
- Szia, Toru! - szól bele meglepetten.
- Szia, remélem, nem hívtalak rosszkor.
- Most épp szünet van. Mit szeretnél? - kérdezi kedvesen.
- Csak hallani akartam a hangod - feleli gyengéden Toru, amitől pár másodpercig csend van a vonal végén.
- Engem is megnyugtat, hogy hallak - találja meg a hangját végül a lány. - De most mennem kell, majd hívlak még... Szia!
- Mizuki, várj! Mondanki akarok valamit!
Mizuki már nem hallhatta ezt, mert Mizuki letette. Lehajtott fejjel ül az asztalnál, mire pár másodperc múlva újra megszólal a telefon. Toru meg sem nézve ki az, kapja fel. Úgy véli Mizuki hívta vissza, és mégis hallotta még, hogy valamit akar mondani.
- Azt akartam mondani, hogy hiányzol, és hogy sokat gondolok rád. Úgy, érzem, hogy egyre inkább ... - folytatná Toru, de egy hang közbe szól.
- Üüüüü, apukám, teljesen leégett a fülem, annyira átforrósodott itt a vonal - szól bele Kazuo a telefonba, mire Toru arca olyan vörösre vált, hogy az már fényterápiára is alkalmas lenne. Újra Kazuo szólal meg. - Én őszintén remélem, hogy ezeket a szavakat nem nekem szántad.
- Hát ööö izé, másra számítottam valóban, és épp pár másodperce beszéltünk.
- Csillapodás van, tudom, hogy nem vagy melegágyi vitéz. Csak azt akartam mondani, hogy egy kicsit alapozhatnánk, mielőtt odaérünk az estélyre.
- De Kazuo, az estélyen úgyis annyit iszunk, amennyit akarunk.
- Ugyan, Toru! Ne legyél már papírkutya. Egy-két üveg még nem fog megártani nekünk. Lazulj el, gyere le. Várlak a kocsmában. Ja, és a kocsidat nem kell hozni. Csá!
Fejezi be, majd leteszi a telefont.
Toru úgy véli, hogy a kocsmából rögtön az estélyre fognak tartani, ezért rögtön erre az eseményre szánt ruháját veszi fel. A tükörben még egy-két igazítás a hajon, fel a napszemüveget, és már haladhat is a késdobálóba, ahol Kazuo már két sört kikérve várja őt.
- Egészségedre, Toru! - emeli az üvegét, amint az leül, és félig le is húzza a tartalmát. Toru leül. - Mondd csak, ilyen jól álltok Mizukival? Nem olyan rosszul gondolom, ha már ilyen szavakkal hintetted meg szerelmetek még frissen szántott termőföldjét. Meg kell hagyjam, csak gratulálni tudok. Nagyon jó ízlésed van.
- Igen, nekem is egyre jobban tetszik - mosolyodik el Toru.
- Mindent bele, Toru! - bízatja - Ő legalább nem csak húzza az agyad.
- Húha... csak nem kezdesz te is beleszeretni a titokzatos hölgyedbe?
- Szerelmes az, akinek hat anyja van, az se mostoha!
- És ha azt mondom, hogy ismerem őt?
- Persze, csak blöffölsz.
- Kazamara Kiyoko a neve nem?
Kazuo döbbenten köpi ki a sört. Két percnyi fuldoklás és haláltusa után végre újra megjön a hangja.
- És ezt csak így mondod?
- Hogy szeretnéd, hogy mondjam?
- Ne hülyéskedj már! Mit tudsz róla?
- Csak annyit, hogy óvatosan, mert Ryan tanítványa volt.
- Jézusom, úgy is iszik vajon? - veszi poénosan Kazuo.
- Azt nem tudom! - mondja Toru is nevetve.
- Te, ez meg kifogyott - mondja méltatlankodva Kazuo az üvegét méregetve. - Kérek még egy kört. A pultos pár pillanat múlva ki is hozza az új kört.
Torunak meg akad a szeme Kazuo megütődött keresztjén.
- Érdekes a kereszt, amit hordasz - jegyzi meg.
- Ja, ezt még a nagyapámtól kaptam, mielőtt meghalt - válaszolja - Azt mondta, hogy ha ez rajtam van, mindig velem lesz. Nem igazán hittem az ilyesmiben, de mivel nagyon tiszteltem és becsültem őt, ezért felvettem. Borzasztóan magamba voltam fordulva az elvesztése miatt, és csak céltalanul bolyongtam az utcán. Egyik ilyen alkalommal láttam, hogy egy lányt megtámad egy háromtagú banda. Pont láttam, amint az egyik zsákutcába berángatják szegényt - meséli komolyan Shinizaki, majd kortyol egyet a söréből - Azonnal utánuk futottam. Mire odaérem, az egyik már majdnem letépte a felsőjét róla, miközben egy másik befogta a száját. Rájuk szóltam, hogy fejezzék be, mire jött a szokásos, hogy húzzak onnan, meg ne üssem bele az orrom. Újra a lány könyörgő szemébe néztem. Nagyon felhúztam magam, úgyhogy innentől már nem volt megállás. Nem törődve a túlerővel nekik mentem - meséli tovább Kazuo beleélve magát a történtekbe, és egyre gyakrabban belekortyolva az üvegbe - Ők láncokkal, gumibotokkal, és sokkolóval támadtak először. Nem volt egyszerű, mert amint a lánc elől kitértem, rögtön a gumibottól kaptam egy kisebb ütést, és majdnem belebotlottam a sokkolóba is, de sikerült elkapnom a kezét, és a láncosba irányítottam azt. Így a másik kettővel dulakodtam egy darabig, mire az egyik előkapott egy fegyvert és rám lőtt. Egy nagy ütést éreztem akkor - meséli kis szünetekkel a szöszi - Hanyatt estem, és egy pillanatig elsötétült minden.
Mikor újra magamhoz tértem, a lány arcát láttam, és mentő zajára lettem figyelmes. A nagyapámtól kapott kereszt állította meg a lövést. Azóta biztos vagyok benne, hogy figyel odafenntről és vigyáz rám. Úgyhogy ezért szeretném mindig, hogy azt lássa, hogy én milyen boldog vagyok és mennyire jól érzem magam.
- Elképesztő történet - ismeri el Toru.
- Lassan viszont ideje indulnunk - néz az órájára Kazuo, majd telefonál egyet. - Igen, igen... persze, küldhetitek a kocsit. Hamar itt legyen ám.
- Kocsit?
- Aha... - mondja rákacsintva. - Nem akárhogy fogunk megérkezni, tesó.
Tényleg két-három percet kell csak a két elegáns úriembernek várni, mire dudálást hallanak.
- Ezt figyeld, barátom... - inti Torut, és amikor kijönnek a kocsmából, egy szép nagy hófehér limuzin fogadja őket.
- Hű... Ekkora felhajtás talán nem kellett volna.
- Lazulj el tényleg barátom. Még van egy pezsgő a kocsiban, amit az út alatt meg kell innunk - mondja Shinizaki és feltesz egy napszemüveget. A kocsiban megjegyzi, hogy elképzelhető, hogy egy csomó sajtós meg újságíró lesz ott, ezért kijelöli testőrének, amíg ne jutnak be, amire Toru csak a fejét fogja. Kazuo elmélete igaznak bizonyult. A vakuk csattognak villognak Kazuoékra, ahogy megkérkeznek Dannyékhez.
- Mégis honnan tudják, hogy ide jössz? - kérdezi Toru.
- Ezek igazi piócák, tesó! Ha híres vagy, és kiderül, hol vagy, akkor azt estére az egész város tudja már. Na gyere!
Kiszállva a kocsiból Kazuo mindkét kezét feltéve int az ott összegyűlt tömegnek, és befelé haladva barátságosan vigyorog és integet, miközben Toru igyekszik szorosan mögötte menni. Egyik riporter megállítja Kazuot.
- Mondja, hogy áll a felkészüléssel, hiszen nincs sok már a bajnokságig! Nem lesz ennek következménye a menedzserével szemben?
- Nézze uram! - feleli Kazuo - Én most mint magánember vagyok itt, és erről nem is kívánok többet beszélni, világos? Köszönöm!
- Várjon! - kiált utána még a riporter, mire Toru olyan szigorú arccal néz rá, hogy emberünk azonnal albínóba váltott át és még a szar is vigyázba vágja magát.
A bejáratnál egy férfi áll listával a kezében.
- Öhm... Mr. Shinizaki és Mr. Sakamoto?
- Pontosan! - feleli a mesterlövész.
- Fáradjanak be - mondja egy műmosollyal nekik.
- Na, mehetünk? - vigyorog rá a társára Kazuo.
- Testőr, mi? - jegyzi meg Toru, majd belöki Kazuot. - Na haladjál szépen befele.
Benn Toru nézi, hogy minden a drága ruhakölteményekről és az ékszerekről szól az egész, vagyis hogy ki tudja jobban rázni a rongyot. Sosem volt az ő világa ez a felső tízezer, Kazuo viszont egész otthonosan érzi magát, pláne úgy, hogy sokan felismerik őt. A mesterlövész azért ügyel arra, hogy ne szakadjon el Torutól. A nagy tömegben pedig épp Dannyra akadnak rá, aki szélesre tárt karokkal megy oda a két fiatalhoz.
- Jó estét, uraim! Nagyon örülök, hogy eljöttek!
- Részünkről a megtiszteltetés! - mondja Kazuo, és egy húzásra megissza a pohár pezsgőt, ami a welcome-drink volt. Ekkor ott terem Miyako.
- Szia! - köszön elpirulva Kazuora.
- Na, én most megyek is tovább! - mondja Danny. - Nem szívesen teszem, de tudjátok hogy van ez. Én vagyok a házigazda és minden vendéggel foglalkozni kell kicsit!
- Persze, megértjük - mondja Toru, aki látja, hogy jól elvan Miyakoval. Udvariasan csendben hallgatja a beszélgetésüket.
- Mi törént veled, amióta találkoztunk? - kérdezi a nőcsábász.
- Nem sok érdekes, én nem élek olyan izgalmas életet mint te.
- Áh, nem olyan izgalmas az ilyen szépségvirágok nélkül - feleli az elpirult lánynak Kazuo.
- MIYAKO! - hallatszik meg Kevin hangja a tömegbe.
- Bocs, de most mennem kell, a barátom keres.
- Végre, hogy megtaláltalak! - lép elő a tömegből Kevin.
- Üdv, Kevin-fiú! - üdvözli széles álvigyorral a társaság új tagját.
- Látom, jól szórakozol - jegyzi meg gúnyosan.
- Neked is azt kéne tenned, pláne ilyen nő mellett.
- Te csak ne mondd meg, hogy én mit csináljak vele, jó?
- Hé, álljál zuhany alá, még felrobbantod itt nekem a kastélyt - hergeli tovább Kazuo.
- Menj a pokolba! - böki oda a srácnak, majd távozik.
- Neked is szép estét! - kiáltja vissza, majd elfordul.
- Olyan goromba vagy az emberekhez! - hordja le Miyako.
- Persze, mert apám egyre több seggfejt hív meg.
- Kazuo nem seggfej!
- Igazad van. Faszfej!
- Elég, én ezt nem hallgatom tovább! - akad ki a lány és otthagyja.
- Jól van menjél csak! - kiált utána. - Hülye kurva ... - mondja magában motyogva, majd felsétál az emeletre és onnan kiáll az egyik erkélyre és telefonálni kezd.
- Nos, hogy álltok? - kezdi olyan stílusban, hogy a másik fél számára teljesen magától értetődő legyen, amiről beszél neki.
- Pontosan a terv szerint haladok - hallatszik a telefonból a válasz.
- Biztos, hogy nem volt semmi fennakadás? - folytatja a kétkedést Kevin.
- Ugyan, ők ketten nem jelentenek nekem gondot - hangzik a válasz.
- És megvan már az a lány?
- Még nincs. De már közel járok - próbál megnyugtató választ adni a vonal végi idegen.
- Azt ajánlom, kapd össze magad, nem ezért fizetlek!
- Azt hiszitek, hogy minden csak a pénzen múlik?
- Velem te nem feleselsz, hallod? - válik ingerültté Kevin.
- Majd hívlak! - zárja le a beszélgetést az ismeretlen hívott fél.
- Csak csináld, amit rád bíztam, hallod?! Ennyi!! - Ezzel be is fejezi a hívást.
A vonal másik végén a férfi is ezt teszi, akiről kiderül, hogy nem más, mint a piros Chargert terelgető uraság, aki már összeakadt Toruval is, és akire Ryan is vadászik. Sötétben van meghúzódva, nagyjából csak a hajszerkezetét lehet látni, ami nem változott ahhoz képest, mint ami Ryan birtokában lévő adatlaphoz tűzött képen van. Mélykék szemei csak úgy világítanak a sötétben. Lábait keresztbe téve hanyagul a műszerfalra téve pihenteti.
- Hülye fontoskodó köcsög! - jegyzi meg félhangosan Kevinről, majd telefonját hanyag mozdulattal a hátsó ülésre dobja.
A "fontoskodó köcsög" visszatér a földszintre, ahol apjával találta magát szemben.
- Valami baj van, fiam? - kérdezi aggódó tekintettel tőle az apa.
- Semmi baj, csak kicsit még izgatott vagyok. Ismersz, hogy milyen vagyok. /Ekkorát hazudni.../
- Ne aggódj! Ne aggódj. Apád mindig tudta, kikkel kell szóba állni és új üzletfeleinkben biztosan megbízhatunk maximális mértékben.
- Igen apa. Sajnálom, hogy kételkedtem benned - mondja megjátszott bűnbánó arccal.
- Semmi baj, fiam - nyugtatja mosolyogva fiát. - Ez nem kételkedés. Jól esik inkább, hogy aggódsz értem.
- Ez természetes, apa! - csap fel egy álszent mosollyal kísérve mondatát.
Kazuo eközben az asztalok körül sündörög, ahol mindenféle ínyenc falatok, finomságok várják az arra kóborgókat. Márpedig sokan odalógnak, mert alig lehet odaférni az asztalokhoz, akkora tömeg állja el a finomságokat, miközben jókat iszogatnak, beszélgetnek és nevetnek. Az asztaloknál lavírozó Kazuo egyszer csak egy fekete hajú lányra lesz figyelmes. Fehér,
vékony pántú estélyit visel, ami oldalt combig - de majdnem derékig - "kivágott", nyakában pedig egy fehér, vékony és finom selyemsálat hord. Mintha csak megérezte volna a nő,
megfordul, Kazuo legnagyobb döbbenetére.
- Te is itt vagy? - hüledezik.
- Miért lepődsz meg ezen? Mondtam, hogy hamarabb találkozunk, mint gondolnád - mosolyog kedvesen felé.
A társaságot Toru megjelenése egészíti ki.
- Nahát, Kiyoko! De jól nézel ki! Téged is meghívtak?
- Toru!! - örül meg neki a kacérkodó lány. - De örülök, hogy te is itt vagy! Legutóbb mi a fene bajod volt?
- Azt hittem, hogy már megtanultad, hogy milyen vagyok, amikor éhes vagyok - válaszolja mosolyogva Toru. - Most egy kicsit megbocsátasz? - mondja Kiyokonak majd félre hívja Kazuot.
- Ne hagyd, hogy túl sokat igyon. Olyankor egy kicsit nehéz vele bírni - mondja neki szinte a fülébe suttogva.
- Nálam jó kezekben lesz! - legyint Kazuo.
- Csak vigyázz, hogy hova teszed azokat a kezeket! - vágja rá szigorúan Sakamoto.
Kazuo válaszul mosolyog csak. Aztán Toru gondol egyet, és elvegyül ő is a tömegben amolyan terepszemlét tartani. Van, aki felismeri, de nem vesznek különösebben tudomást személyéről. Toru nem is bánja ezt. Egy váratlan pillanatban azonban nekimegy egy fekete frakkos alaknak. Toru bocsánatot kér, de aztán az alak vigyorgásából rájön, hogy az illető szándékosan ment neki Torunak. Mikor teljesen egymással szembe fordulnak. Jobban szemügyre tudja venni. Frakkot visel, szép fodros inggel, és egy piros csokornyakkendővel. Dús, fekete hajzuhataga alól félelmet keltően villannak meg piros szemei, ami egyértelműen jelzi, hogy egy devillel van dolga.
- Sakamoto Toru - mondja ki az ismeretlen a nevét. - Kiváló testőr... - majd közelebb lép hozzá - Igazán megtisztelő önnel találkozni.
- Mégis ki vagy?
- Ryan nem mesélt rólam? Ez igazán rosszul esik - mondja megjátszott bántottsággal - Pedig én az apjaként tekintettem rá. Engedelmeddel... Sonny Leclaire vagyok - hajol meg előtte.
- Mit akarsz tőlem? - kérdi gyanakodva Toru, mire Sonny közel hajol hozzá.
- Egész furcsa szagod van, Toru... - mondja sokat sejtetően. A testőr azonnal lecsapja a labdát.
- Pedig esküszöm, zuhanyoztam - mondja, miközben imitálja, hogy megszagolja a hónalját.
- Sokáig úgysem tarthatod titokban! - súgja a fülébe Sonny.
- Dehogynem! Befújom dezodorral és kész.
- Nagyon vicces - mondja gonoszul mosolyogva. - Hát jó. Örülök, hogy megismerhettelek. Megyek, szétnézek, kik vannak még itt. Még találkozunk, Toru...
Toru megcsóválja a fejét a furcsa alakon, majd tovább halad a tömegben, és kimegy egy szabad téri részben, ahol szintén vannak páran. Elmélázva kortyol bele a pezsgőjébe, amikor megpillantja azt a lányt, aki a piros Mustang sofőrje. A lány mintha csak megérezni a sármos srác pillantását, megfordul, és tekintetük összetalálkozik...
---
Kazuo vagy nem figyelt eléggé Toru tanácsára, vagy egyszerűen csak nem fogadta meg, mert Kiyoko kezdi túl jól kezdi érezni magát a pezsgőtől.
- Ez a pezsgő egy kicsit a fejembe szállt! - kortyol még belőle párat azért, mert miért ne. - Áááh, isteni íze van!
- És szerintem pont elég is lesz, mert ... - Azért Kazuo mégis csak hitelt ad Toru szavainak, de Kiyoko újra felcsattan.
- Ó, csak nem aggódsz értem? Milyen aranyos - mondja neki ujjával a mellkasát bizsergetve, odabújva hozzá. - Azt hittem, ez a férfiakból már kiveszett. Ha jól megnézlek, pont az esetem vagy - néz fel rá jobb szemét lehunyva, bal szemével méregetve.
- Hmm?
- Jóképű, erős, és buta.
- Remélem a harmadikat csak az ital mondta belőled.
- Gyere fel velem! - vágja rá Kiyoko ignorálva Kazuo előbbi mondatát.
- Nana, Kiyoko, ez nem helyes ilyen állapotban! - ébred fel Kazuo lelkiismerete, meg is jegyzi magában, hogy "Jézus, ezt én mondtam?"
- Jaaj, csak nem Toru mondta, hogy vigyázz?
- Ehh? N-n-nem! - válaszolja dadogva.
- Hagyjad, néha túl aggódja magát.
- Meg tudom érteni, ha gyakran csinálod ezt!
- És engem nem lehet megérteni? Nehéz elhinni, hogy veled akarok lenni ezen az éjszakán? - fakad ki Kazuonak.
- Dehogynem, hiszen mindenki engem akar... Csak hát... csak hát...
- Na mi van? Hová veszett a rámenősséged? Gyere már! - rángatja tovább, egészen az egyik szobáig. Ott szélsebesen letépi róla felső ruházatát, és levágja az ágyra, majd a maradék pezsgőt a testére önti, amit nagyon
lassan haladva lenyal róla, a köldökétől haladva egészen a nyakáig. Nem kell több Kazuonak se, teljesen felébrednek az ösztönei.Kiyoko erősen lefogja a vállánál a fiút, és egész testével ráfekszik a felizgult mesterlövészre, aki teljesen meg van zavarodva. Megfogja a férfi bal kezét és azt saját combjához irányítja, majd végigsimíttatja magát feltűrve egy kicsit a szoknyát is. Kazuo vágyakozón tekint Kiyokora, és teljesen felizgulva simogatja őt tovább, de ezt Kiyoko megakadályozza azzal, hogy leveszi a nyakáról a sálat, és kezeit a rácsos ágyhoz kötözi, jobb kezét enyhén jobbra nyújtva, balját az ellenkező irányba.
- Nem tudom, hogy ez neked mit jelent, de szeretném, ha tudnád, hogy számomra nem csak egy kalandot – mondja Kazuo majdnem nyöszörögve a lány különböző kényeztetései miatt.
- Ó ti férfiak olyan édesek vagytok, amikor szerelmet akartok vallani. Olyan kis szerencsétlennek tűntök akkor! - mondja Kiyoko édesen csókolgatva Kazuo ajkait.
- Tény, hogy nehezen tud az ember fogalmazni egy kicsit ilyenkor, és főleg, ha ilyen helyzetben van.
Kiyoko felegyenesedik, és nagyon lassan, előre-hátra mozogva Kazuo végletekig felizgatott, érzékeny pontján kezd dörgölőzni, két kezével a kiszolgáltatott férfi mellkasát simogatva, néha megspékelve azzal, hogy egész közel hajol az arcához olyannyira, hogy az ő alsó ajka hozzá is ér Kazuo felső ajkához, aki már legszívesebben felnyögne élvezetében.
- Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni! Remélem, meg fogsz bocsátani azért, amit most teszek.
- Miért, mégis mit akarsz tenni? - kérdezi gyanút fogva az őt kényeztetőtől.
- Csak annyit mondok. Nem csak fegyverrel szoktak csatát nyerni.
-???
- Szerintem nemsokára felfogod. Pápá, szivi! - leszáll Kazuoról, majd megigazítja ruháját, kimegy és becsukja maga mögött az ajtót.
- HÉÉÉ! HOVÁ MÉSZ? - Arca hirtelen megváltozik a felismerés miatti döbbenettől. - Ó, A FRANCBA! A FRANCBA! A FRANCBA! - csapkod megkötözött kezeivel, de hiába. "Így vett volna revansot rajtam, amiért én legutóbb legyőztem?" Kérdezi magában, majd felnevet.
- Szóval ezért volt az egész... - csóválja a fejét. - Úgy látszik nagyon kiboríthattam azzal a párbajjal. Tipikus női revans... Én meg tipikus férfi vagyok... - látja be önkritikával Kazuo. -
Egyre jobban tetszik ez a lány. Na de egy pillanatra álljunk meg... Hogy szabadulok én most ki ebből? - nézi hol az egyik, hol a másik kezét, mire megjelenik Sonny.
- Ó, a messze földön híres mesterlövész Shinizaki Kazuo. Nem egészen így képzeltem el az első találkozásunkat.
- Jézusom, ugye nem valami melegágyi vitéz vagy?
- Barom. Én Sonny Leclaire vagyok. A devilek egyik fő konzulja és diplomata. Nagyon vicces így látni téged. De még megalázóbb lesz, amit a Mesterlövészek Világbajnokságán fogsz elszenvedni. Én is nevezni fogok.
- Állok elébe! Öröm lesz ez egy ilyen díszpintyet elintézni!
- Mondd csak, Kazuo - vált témát Sonny. - Mennyit fizetnének a lapok egy ilyen képért rólad?
- Annyit nem, hogy ez neked megérje! - fogja meg valaki hátulról a vállát. A kezdeti félhomályból Kazuo kiveszi végül, hogy Ryan az.
- Te meg mit keresel itt?
- Lehet nem fogod elhinni, de én is rajta vagyok a meghívottak listáján.
Sonny dühösen lefejti a válláról, és Ryan felé fordul.
- Nem is tudtam, hogy ennyire igényled a társaságot - gunyolódik Sonny. - Mit keres elvégre egy magányos farkas egy ilyen rendezvényen?
- Tudod megéhezett a farkas és most keres egy kis harapnivalót. De veled éhen pusztulnék, szóval húzz innen, amíg szépen mondom - vágja rá Ryan keményen, aki szépen kicsipte magát az estélyre. Egy fekete nadrágot visel, fehér rövid ujjú inggel, és egy fekete gombos mellénnyel, amihez piros csokornyakkendőt vett fel.
- Baszódj meg! - sziszegi Ryannek, majd otthagyja őket. Ryan pedig rágyújt, és csóválja a fejét.
- Hú Ryan köszönöm, köszönöm! Tesó vagy Isten vagy. Mondd csak, mi baja veled?
- Kicsit nehezen viseli a felnőtté válást. Vagy épp megjött neki, fene tudja.
- Mondd csak, nem akarsz eloldozni.
- Úgy nézek ki? - néz rá egy pillanatra Kazuora. - Ne izgulj. Kiyoko hamarosan itt van érted.
- Az mit takar magában?
- Tíz perc és két óra között bármikor. További jó mulatást! - mondja Ryan intve neki egyet, majd kimegy a szobából és becsukja az ajtót.
- RYAN! RYAN! GYERE VISSZA! HALLOD?! - kiáltja. - Áruló... - motyogja végül magában.
Kazuo most ellesz egy darabig ott. -
Miközben Kazuo a szitkok legkülönfélébb formáit és változatait sorolja, célpontjául Ryant kitűzve, odalent tovább folyik az élet.
---
Toru odasétált időközben a hölgyhoz és beszélgetni kezd vele. Megfordul és jobban szemügyre tudja venni a barna szemű hölgyet.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látjuk egymást újra - feleli a hölgy.
Egy fekete, pánt nélküli miniestélyi van rajta. Toru akaratlanul is végigméri a formás lányt.
- Én pláne nem - lép oda hozzá magabiztosan Toru. - Még mindig nem akarod elárulni ki vagy?
- Fontos ez?
- Hogy szólítsak ilyen szépséget? Szabad lesz egy táncra - nyújtja a kezét Toru.
- A nevem Myu - feleli a nő, aki elfogadja, és a tánc közbe folytatják a beszélgetést. Toru úgy gondolja, hogy talán nem árt ha az este egy kicsit elengedi magát.
- Ne nézz így rám, kérlek - mondja érzéki hangon Myu Torunak. - Még a végén beléd szeretek.
- Ilyen vonzónak találsZ? - kérdezi meglepetten Toru. Myu közelebb simul hozzá.
- Már első pillanattól fogva annak talállak.
- De jó nekem! - próbálja elviccelni Toru a dolgot. - De mire volt jó a tegnapi?
- Nem mindenre kell magyarázatot találnod, Toru - csak élvezned a pillanatot - súgja válaszul a fülébe.
- Mégis mit akarsz tőlem? - kérdezi Toru.
- Csak egy táncot - hajol közel hozzá a lány.
- Mivel foglalkozol? - kérdi gépiesen Toru.
- Veszélyes életet élek, akárcsak te. Közös utat járunk, Toru.
Toru nem faggatja tovább feleslegsen, rájött, hogy nem akarja elárulni. Nagyon érdekesnek találja a férfi, hogy nem hagyja hidegen a lány, és furcsa érzéseket ébreszt benne.
- Miért van olyan érzésem, hogy ismerlek valahonnan? - kérdezi Toru.
- Mert ugyanazon az úton járunk. De ki tudja meddig. Jön egy elágazás, és lehet, hogy soha nem találkozunk újra.
- De hiszen most is összefutottunk. Hamar egybeágazott az utunk.
- Nem érted ezt, Toru. Én mindig egy utat szeretnék veled járni.
- Mégis miért? - kérdi értetlenül Toru.
- Egyszer megtudod... Mindent meg fogsz érteni... - feleli ködösen a lány, majd egy apró csókot nyomva az ajkára végül távozni készül. Toru erősebben megfogja a kezét, és nem akarja, hogy elmenjen.
- Örülök, hogy újra láttalak, Toru. Még találkozunk! - mondja finoman lefejtve a kezét, és otthagyja Torut a tömegben.
---
Majdnem egy óra telik el, mikor Kiyoko újra visszatér Kazuohoz.
- Látom, jól elvagy - kezdi nevetve a lány.
- Halálosan élvezem, nem látod? - válaszolja kínosan érezve magát a srác.
- Jó akkor még itt hagylak kicsit - válaszol Kiyoko úgy, mintha komolyan vette volna kijelentését, amire a válasz Kazuo teljesen elképedt tekintete. - Vicceltem - folytatja megnyugtatva a másikat, majd eloldozza.
- Áu, te aztán erősen kötözöl! - szúrja le Kiyokot.
- Én csak biztosra mentem - mosolyog vissza, mintha cseppet sem hatná meg a megtréfált férfi lehordása.
- Jah, meg rám - böki vissza sértődötten, de haragja lassan leülepszik - Nagyon gyönyörűen áll rajtad ez a ruha. Úgy festesz benne, mint egy földre szállt angyal.
- Kezdesz megijeszteni.
- Kikérem magamnak, nem vagyok olyan ronda! - válaszolja a bókoló férfi poénkodva.
- Jaj, de bolond vagy!
- Nem hiszed el talán, amit mondok?
- Nem erről van szó, csak furcsának talállak, mert először látlak ilyennek.
- Én is először látlak ilyen gyönyörűnek!
- Menj a francba!
- Csak hülyülök!
- Bunkó! - folytatja tovább a duzzogást.
- Most mi van? - kérdezi Kazuo, és az a szomorú, hogy tényleg nem tudja, hogy miért sértődött meg Kiyoko.
- Tényleg gyönyörű vagyok? - kérdi elpirulva.
- Olyannyira, hogy még nem találták ki azt a jelzőt, ami kifejezi szépségedet - nyugtatja meg Kazuo.
Kiyoko nagyon megörül a bóknak, majdnem ugrál örömében, majd felrántja az ágyról Kazuot.
- Gyere, menjünk le, zajlik az élet!
Csakugyan zajlik, mert most kezdődik el igazán a táncos része a partinak.
- Hölgyem, szabad egy táncot? - kéri fel Kazamarat Kazuo.
- Csak egy táncot? - feleli viccesen Kiyoko.
Csak Toru sétál magányosan a tömegben. Kér még egy pohár pezsgőt, és elgondolkodik azon, ami az imént történt.ű
Az est további része nyugodtan telik el. Mindenki jól érzi magát.
Torun kívül talán Miyako tűnik egy kicsit boldogtalannak Kevin viselkedése miatt, aki viszont egyik szoba erkélyén áll és valami nagyon komoly telefonbeszélgetést folytat megint. Csak annyit mond végig, hogy "igen", "értem", "aha" és a legvégén, mielőtt befejezi a társalgást, annyit hogy "Nagyszerű!" Azzal két kezét ökölbe szorítva, könyökét behajlítva,
maga elé tárva megrázza, és felkiált, hogy "EZ AZ! Minden úgy alakul, ahogy szeretném." Valószínű, hogy megint a Challengeres bérencével beszélt.
-VÉGE-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése